A nyugat-virginiai Velma Thomasnak otthonában állt le a szíve, ekkor azonban sikerült stabilizálni az állapotát. Kórházba szállították, ahol azonban újabb két szívroham érte.

Orvosai ezután életmentő műszerekre kapcsolták, és folyamatos megfigyelés alatt tartották. Egy újdonságnak számító eljárással alacsonyan tartották a testhőmérsékletét, hogy így próbálják stimulálni az agyát, az asszonynak azonban az utolsó szívrohama után nem indult el a szíve.

A családtagok eközben felkészültek a legrosszabbra, imádkoztak érte, és az orvosokkal együtt lélekben feladták, hogy szerettünk túléli a szívinfarktust.

Csaknem 17 óra telt el úgy, hogy az 59 éves asszony nem adott életjelet, már bőre is elkezdett keményedni, a család pedig elhatározta: lemondanak arról, hogy az orvosok mesterségesen működtessék a szerveit. Az asszonynak ezek nélkül sem pulzusa, sem vérnyomása nem volt, és az orvosok alapvető agyfunkciókat sem érzékeltek nála.

Ekkor azonban asszony visszatért az élők sorába, ugyanis elindult a szíve. Mire férje - aki már a temetést kezdte intézni - visszatért a kórházba, felesége már arra is képes volt, hogy kommunikáljon.

Mindezt az orvosok is szinte csodaként értékelik, mert mint mondták, kevesebb, mint 10 százalék esély volt arra, hogy az asszony még magához tér.