Az 1999-es paddingtoni vonatszerencsétlenség - ahol 31-en vesztették életüket - túlélői szerint a módosítás ahhoz vezethet, hogy balesetek áldozatai bent ragadnak az esetleg kigyulladó vonatkocsikban, ahol elborítja őket a füst, ezért pánikba esnek.

A vonatközlekedés biztonságát felügyelő szervezet szerint azonban el kell végezni a változtatásokat, mivel az elmúl években tizenketten haltak meg azért, mert egy baleset során az ütközéskor egyszerűen kirepültek az ablakon.

Az illetékesek úgy vélik, sokkal kisebb annak az esélye, hogy az utasok csapdába esnek a rétegelt üvegből készült ablakú kocsikban, mint hogy keresztülrepüljenek a szerelvényen, és kizuhanjanak az ablakon.

A rétegelt üveget úgy tervezték, hogy még egy nagytermetű ember se tudja betörni. Akkor sem esik darabokra, ha pörölykalapáccsal sújtanak rá.

Sorba kellene állni

A tervek szerint, ha a vonat kigyulladna, az utasok csak a kocsik végében található ajtókon keresztül juthatnának ki a szerelvényekből. Az egyik paddingtoni túlélő, Jonathan Duckworth szerint azonban ez kevés.

A férfi úgy véli: az illetékesek nem vették figyelembe, hogy a baleseteknél a vonatkocsik egymásba ütközhetnek, felborulhatnak, így az ajtókon keresztül sem lehet kijutni a szerelvényekből.

"Nevetséges, hogy azt várják: az emberek majd a régi módi szerint sorba állnak, hogy kijussanak a kocsik hátulján, amikor már felcsaptak a lángok. Amikor Paddingtonnál voltunk, egyre csak nőtt a pánik. Az emberek azt kiabálták: nem tudunk kijutni. Ha nem törték volna be az ablakokat, hogy meneküljenek, kezelhetetlenné vált volna a hisztéria" - mondta Jonathan Duckworth.

A szerencsétlenség túlélője nehezményezte, hogy az illetékesek nem kérdezték meg a paddingtoni túlélőket tapasztalataikról.