November 4-től több lépcsőben hozzák nyilvánosságra az ügynökaktákat, de aznap egy jelentős, kereshető állománnyal áll elő az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára. Mint az intézmény történész főigazgatója, Cseh Gergő Bendegúz az InfoRádió Aréna című műsorában elmondta, a mostani jogszabály abból a logikából indul ki – szerinte helyesen –, hogy az állambiztonsággal együttműködők adatai lesznek nyilvánosak, akik az áldozatai voltak a rendszernek, akiket megfigyeltek, akikről a jelentések szólnak, azoknak az adatait nem teszi közzé a levéltár.

„Ez szerintem így helyes.

Ha egy diktatúra törvénytelenül lehallgatta valakinek a telefonját, elkobozta a leveleit, megsértette a magánéletét és ezt írásba foglalta, most, egy demokráciában újra megsérteni és az áldozatokat újra kitenni nemcsak méltatlan és tisztességtelen, de végtelenül aljas tevékenység volna, én ezt nem is tudnám vállalni.

Úgyhogy azt, hogy mit jelentett valaki konkrétan, azért nem fogjuk megtudni, mert az már nemcsak az ügynökről szól; persze azt is mutatja, hogy az ügynök hogy viselkedik, de az már a megfigyeltekről szól elsősorban. Ilyenkor más a teendő, mindenki, aki érintett egy ügyben, mert róla jelentettek, annak megvan a joga, hogy a levéltárhoz forduljon, és akkor viszont megkapja az összes róla szóló jelentést, és azt is, hogy ki foglalkozott vele, nemcsak az ügynökök, hanem a hivatásos tisztek. Ott egy nagyon széles körű dokumentációhoz juthat bárki” – részletezte a főigazgató.

Az 1989-ig megfigyeltek közül természetesen sokan már nem élnek, a rájuk vonatkozó adatokat a leszármazottak kérhetik ki, de mint Cseh Gergő Bendegúz rámutatott, ez már eddig is így volt, ami változott ezen a területen a törvényben, hogy a hozzátartozók körét bővítette a törvény, azoknak a hozzátartozóknak a körét, akire vonatkozóan ki lehet kérni információkat: eddig az egyenesági hozzátartozók, tehát elhunyt szülő, nagyszülő, elhunyt gyermek vagy testvér volt az, akire ki lehetett kérni az információkat, most már például házastárs esetében nem csak az együttélés időszakára, hanem a házastárs teljes élettartamára vonatkozó iratanyagot is megkaphatja a házastárs, sőt a házastárs testvére is, tehát adott esetben a sógor is juthat információkhoz. Aki tehát korábban a levéltárhoz fordult, most lehet, hogy újra érdemes lesz megtennie ugyanezt.

Mi a helyzet a munkatársakkal? Rájuk akkor vonatkozik, ha a munkatárs jelentett valakiről, vagy például együtt voltak katonák.

Mint a főigazgató rámutatott, az előző törvénynek ugyanúgy volt logikája, ahogy a mostaninak is van.

„Ennek az a logikája, hogy mindenki jogosult azokra az információkra, amiket abban az időben, amikor az irat keletkezett, akkor is megismerhetett volna. Mondok egy nagyon egyszerű példát: ha valaki együtt volt katona négy másik barátjával, és jelentettek róluk, akkor azt nyilván nem fogjuk kitakarni, hogy X. Y. K. G.-vel meg T. M.-mel volt együtt katona, mert hát együtt voltak kiképzésen. De abban a pillanatban, hogy ha abban az iratban már olyan is szerepel a K. G.-ről vagy T. M.-ről, amit ő nem feltétlenül tudott, mert az állambiztonság azt is kinyomozta, hogy annak a K. G.-nek van egy amerikai nagybácsija vagy egy hűtlenül elhagyott szeretője, esetleg olyan betegsége, ami valamilyen szempontból az állambiztonság figyelmét felkeltette, ez nem nyilvánvaló, hogy akkor a katonatársak között ismert volt, tehát ezt már nem lehet megtudni” – fejtegette.

A levéltárnak tehát mindig mérlegelnie kell, hogy mi lehetett az az információ, ami valóban köztudott volt abban a körben, ismert volt az érintett előtt, vagy mi az, amit az állambiztonság máshonnan szedett össze.

Herczeg Zsolt teljes interjúját alább megtekintheti, meghallgathatja.