Az indítványozó, egy internetes hírportál munkatársa 2015 augusztusában egy tényfeltáró cikk elkészítése érdekében magát kirgiz állampolgárnak kiadva Magyarország déli államhatáránál csatlakozott az országba érkező menekültekhez.

Az újságíró azért választotta ezt a megoldást, mert abban az időszakban az újságírók nem kaptak lehetőséget a Bevándorlási és Állampolgársági Hivataltól arra, hogy belépjenek harmadik országbeli állampolgárok elhelyezésére szolgáló intézményekbe, onnan tudósítsanak.

Az ügyben az újságíró tevékenységét a hatóságok úgy értékelték, hogy munkája során közokirat-hamisítást és hatóság félrevezetésének vétségét követte el, s ezekre a cselekményekre nem alkalmazható a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény speciális szabálya.

Az elsőfokú bíróság az indítványozót megrovásban részesítette, melyet a másodfokú bíróság, majd a Kúria is helybenhagyott.

Az indítványozó szerint a bíróságok a sajtószabadságról szóló törvényt nem az Alaptörvényben biztosított szólás- és sajtószabadsághoz való joggal összhangban értelmezték, továbbá elmulasztották elvégezni az alapjog korlátozásának alkotmányosságához előírt szükségesség és arányosság tesztet, ezért a bírósági döntések sértik az alaptörvényben foglalt véleménynyilvánítási szabadsághoz való alapjogot és a sajtószabadságot.

Az Ab leszögezte: alkotmányos követelmény, hogy az oknyomozó újságíró büntetőjogi felelősségének mérlegelése során a bíróság értékelje, hogy az újságíró által megszerzett közérdekű információk milyen közüggyel, illetve milyen közérdekű vitában váltak fontossá a társadalom számára, továbbá, hogy ezen közérdekű információk más módon megszerezhetők voltak-e, és végül, hogy az elkövetett jogsértés, figyelemmel annak társadalmi hatására is, aránytalan vagy súlyos sérelmet okozott-e.

Az ügyben eljáró bíróságok azonban ezeket az alkotmányos szempontokat nem érvényesítették, így jogértelmezésük alaptörvény-ellenes, emiatt az Ab megsemmisítette a Kúria 2018-as döntését.

Ugyanakkor az Ab leszögezte azt is, hogy kizárólag a rendes bíróságok hatáskörébe tartozik annak eldöntése – az alkotmányos szempontok figyelembevételével –, hogy az indítványozó büntetőjogi felelőssége megállapítható-e az ügyben.

Az ügy előadó bírája Czine Ágnes volt. A határozathoz Handó Tünde fűzött különvéleményt.