Tévhitként terjed, hogy a felvízi országok visszatartják a Duna vizét, holott nemcsak, hogy nem akarják, de nem is tudnák, lehetőségük sincs erre. Mint az InfoRádió Aréna című műsorában Baranya Sándor vízmérnök, egyetemi docens, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékének vezetője elmondta, Németországban, Ausztriában, Szlovákiában vannak vízlépcsők a Dunán, ezek úgynevezett átfolyásos rendszerű, angolul run-of-river vízlépcsők, amelyeknek nincs kimondottan nagy tározóterük, a Duna vízhozamához képest elenyésző az a víztérfogat, amivel ők „játszani” tudnak. Ehelyett folyamatosan átfolyik rajtuk az a vízhozam, ami a folyó feljebbi szakaszairól érkezik,

nem tudják azt érdemben visszatartani.

A vízlépcsők – leegyszerűsítve – a vízszintet tudják megemelni. Persze komplexebb ennél a működésük, de alapvetően arról van szó, hogy az egyik részük az az úgynevezett duzzasztó, ahol duzzasztó táblák segítségével megemelik a vízszintet, ez a Duna esetében általában méteres nagyságrendet jelent. A vízlépcsők része általában egy hajózsilip, ezeken keresztül tudnak közlekedni a hajók, illetve egy vízerőtelep, amivel pedig energiát tudnak termelni – magyarázta Baranya Sándor. Vagyis a vízlépcsővel energiát tudnak termelni, vízszintet tudnak emelni, utóbbi segítségével pedig különböző vízkormányzási műveleteket lehet végrehajtani, vagy ipari létesítmények, illetve a mezőgazdaság vízigényét lehet könnyebben kielégíteni.

Egy vízlépcső megépítése az előzetes vizsgálatokkal, a tervezési folyamatokkal együtt nagyjából tíz év. Sem az építési idő, sem az ár nem összehasonlítható egy fenékküszöbével, hiszen

a Paksnál épülő fenékküszöb költsége körülbelül 6 milliárd forint, ennél legalább két tízes nagyságrenddel drágább egy vízlépcső kialakítása,

és persze a hatása is sokkal nagyobb – emelte ki a szakember. Amíg egy fenékküszöbnél lényegében lokális hatásokról van szó – helyi vízszintemelés, aminek a felvízi irányban néhány kilométerig van következménye –, addig a vízlépcsőknél egészen más térbeli léptékek érvényesek. A folyó esésétől függően ez akár 100 kilométeres nagyságrendű is lehet.

„Ha magyar viszonyokat néznénk, akkor ott egy vízlépcsőnek a korábbi elképzelések szerinti kialakításnál körülbelül 100 kilométeres nagyságrendű hatástávolsága lenne. Sokkal jelentősebb változást hozna a vízáramlásban, a hordalékvándorlásban, az átjárhatóságban. Gondoljunk csak bele, hogy halak számára egy fenékküszöb – ahol folyamatos átáramlás történik, hiszen átbukik rajta a víz – valószínűleg nem okoz akadályt, addig egy vízlépcsőnél, ahol gyakorlatilag az átáramlás csak a vízturbinákon keresztül történik, és legfeljebb még a hajózsilipen, illetve árvízi esetekben mondjuk az árapasztó műtárgyakon, ott az élőlények számára sokkal kisebb az átjárhatóság. De

számos területen elmondható, hogy egészen más nagyságrendű hatást okozna egy vízlépcső”

– mondta.

Baranya Sándor szerint – függetlenül a politikától, a kommunikációtól és a pénzügyi vonzatoktól, szigorúan szakmai szempontból vizsgálva – annak fényében kell dönteni egy esetleges dunai vízlépcsőről, hogy meghatározzák, mi a cél. Ha az, hogy sok méterrel megemeljék a Duna vízszintjét bármilyen okból kifolyólag – legyen az egy atomerőmű hűtése vagy éppen a hajózási viszonyok mindenkori biztosítása –, akkor nem nagyon van más műszaki megoldás, mint hogy egy ilyen érdemi, több méteres vízszintemelést érjenek el, és erre a vízlépcső jelenti a megoldást. Ha nem ez a cél, akkor pedig más műszaki megoldások is szóba jöhetnek.

„Összegyűjtöttünk körülbelül 50 különböző megoldástípust. Attól függően, hogy milyen célt akarunk kiszolgálni, milyen fizikai, ökológiai jellemzők bírnak az adott folyószakaszon, kell tudni egy-egyet, akár ezeknek a kombinációját kiválasztani, és megfelelő hatásvizsgálatokkal előre jelezni azt, hogy mi várható egy beavatkozásnál, és aszerint dönteni” – vázolta a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékének vezetője az InfoRádióban.

A cikk Herceg Zsolt interjúja alapján készült. A teljes beszélgetés alább megnézhető, meghallgatható.