„A kormányalakítás után kiemelten foglalkozunk a Batthyány–Strattmann László Alapítvány a Gyógyításért strukturális átalakításával, valamint a szakmai és etikai döntéshozatal megnyugtató alapokra helyezésével, a nemzetközi jó gyakorlatok adaptálásával” – írta a leendő miniszter.
Közölte, a friss hírek szerint a Batthyány–Strattmann László Alapítvány a Gyógyításért működése körül több kérdés is felmerült.
Nemcsak politikai vita zajlik, hanem nagyon is valós problémákról van szó: nem teljesen átlátható, milyen szempontok alapján születnek a döntések, felmerülnek késések és torlódások az egyedi gyógyszerkérelmeknél, nem egyértelmű, ki viseli a végső felelősséget és egy esetleges politikai átmenet tovább növelheti a bizonytalanságot – írta.
„Mindez különösen súlyos, mert nem adminisztratív ügyekről van szó, hanem sokszor életmentő kezelésekről”
– emelte ki a politikus.
Úgy fogalmazott: az életmentő gyógyszerekről szóló döntések nem lehetnek „fekete dobozban”.
Hegedűs Zsolt közölte: Magyarországon egyre többször merül fel a kérdés, hogyan dől el, ki jut hozzá egy-egy drága, sokszor életmentő kezeléshez. Ez nemcsak finanszírozási ügy, hanem szakmai, etikai és bizalmi kérdés is – tette hozzá.
Rámutatott arra, hogy a jó nemzetközi gyakorlatokból lenne mit átvenni: a brit NICE-modellből az átláthatóságot (a nyilvános döntési kritériumokat, az egységes módszertant, az érthető, publikus indoklásokat), a német modellből a szerepek szétválasztását (az egyik egység tudományos-szakmai értékelést végez, a másik társadalmi, pénzügyi és etikai szempontok alapján döntést hoz).
Magyarországon nem érdemes túl nagy rendszert építeni – írta, hozzátéve:
a működőképes magyar verzió inkább egy „mini-hibrid modell” lehetne.
Kicsi, erős szakmai értékelő egység, egy döntéshozó testület, amelynek van orvos, egészségügyi közgazdász, bioetikus és betegképviselő tagja, nyilvános összefoglalók minden döntésről, valamint világos etikai alapelvek – közölte.
Hegedűs Zsolt az etikai keretrendszert kulcskérdésnek nevezte; egyensúlyozni kell az igazságosság (ki kap előbb?), a szükség (ki van rosszabb állapotban?), a hatásosság (kinél működik jobban?) és a költséghatékonyság között.
Nincs „tökéletesen igazságos” döntés, csak vállalt, következetesen alkalmazott elvek, és legalább ilyen fontos a korrekt tájékoztatás, mert sokszor nem maga a döntés a legfájóbb, hanem az, hogy az érintettek nem értik, miért született – hangsúlyozta.
„Nem gigantikus új rendszert kell építeni, hanem egy kisebb, de tisztább, követhetőbb és számonkérhetőbb modellt” – írta a leendő miniszter.
