Közleményében az MME kiemeli: hamarosan kezdődik a madárfiókák tömeges fészekelhagyási szezonja, ilyenkor az emberek a találkozhatnak magányosnak tűnő fiókákkal a településeken is. Ezek túlnyomó többsége azonban nem árva, a legnagyobb segítség számukra az, ha nem visszük haza őket - hangsúlyozzák.

Mint írják, hasonló a helyzet a kirándulás során talált, szüleikre várva mozdulatlanul fekve rejtőzködő őzgidákkal, nyúl-, nyest- és mókuskölykökkel, vadmalacokkal, de ezeket jó szaglású szüleik miatt megfogni, megérinteni sem szabad.

A közlemény szerint

a kis és közepes testű madárfajokra általánosan jellemző, hogy fiókáik a teljes röpképesség elérése előtt elhagyják a fészket, és a környék sűrű aljnövényzetében bujkálva hívják magukhoz etető szüleiket.

Az emberek többnyire ilyen tollas, nem menekülő, magányosnak tűnő fiókákkal találkoznak az utcán, a parkban, a kertben a földön ücsörögve, gyakran hangosan csipogva.

Az MME felhívja a figyelmet arra, hogy a látszat ellenére ezek a fiatalok nem árvák, a táplálékot kereső szüleik valahol a közelben vannak. Szükségtelen, sőt, a madarak számára kifejezetten káros hazavinni őket, az emberek ugyanis nem tudják megtanítani a fiókákat a túlélésükhöz nélkülözhetetlen viselkedési formákra, ráadásul, a szülők által hordottnál sokkal gyengébb minőségű élelemmel táplálva a fiatalokat, maradandó egészségkárosodást is okozhatnak nekik – hangsúlyozzák.

Mint írják, ilyen helyzetben

az a legjobb megoldás, ha a nyílt helyen üldögélő fiókát óvatosan megfogva a legközelebbi sűrű aljnövényzetfoltba, bokor alá tesszük le.

A hazai madárfajok nem szagolnak, így az érintésünk nem okoz problémát. Leszakadt fiókás fészek, viharos időben kiesett fiókák esetében a legjobb mentési megoldás a szülők segítése a pórul járt fiatalok vesszőkosárba telepítésével és ágak közé helyezésével – áll a közleményben.