Forgács István, a Drogkutató Intézet igazgatója szerint Kanadában és az Amerikai Egyesült Államok egyes államaiban is kudarcosak voltak az eddigi kábítószer-dekriminalizációs kísérletek. Egyrészt kaotikus helyzetet teremtettek, másrészt az egészségügyi ellátórendszert is megterhelte a drogfogyasztók egészségi állapotának romlása.

„Amikor eleve az, hogy az emberek rosszabb egészségi állapotba kerülnek, ha könnyebben jutnak hozzá legálisan kábítószerhez. Ez nyilván megterheli onnantól nézve az ellátórendszert, hiszen ezeket az embereket azért mégiscsak sok esetben be kell menteni saját maguktól. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ha a kábítószerre legálisan is lehet költeni, akkor az emberek bizony költeni fognak, ami lehet, hogy az egyik oldalon bevételnek tűnik az állam számára, a másik oldalon viszont élvezeti cikként kiveszi az emberek zsebéből a pénzt, és egy olyan országban, mint Magyarország a társadalmi felzárkózás tekintetében roppant fontos, hogy egy közösség vagy egy család mire költi a pénzét, ott ez mindenféleképpen rossz példának kell, hogy tekintendő legyen.”

Ha kevésbé szankcionálja az állam a drogfogyasztást, de megfelelő pénzügyi erőforrás továbbra sem áll rendelkezésére a fogyasztóknak, megnő a vagyon és személy elleni bűncselekmények száma – vélekedett az InfoRádióban a Drogkutató Intézet igazgatója.

„Jelen pillanatban is

komoly probléma az, hogy a társadalom alsóbb csoportjaiban honnan szereznek pénzt emberek arra, hogy kábítószert vásárolhassanak.

Ha ez könnyebbé válik, kevésbé leszankcionálható, akkor még inkább megnő az igény arra, illetve még több olyan helyzet születik, amelyben a fogyasztani akarók azok mindent elkövetnek majd azért, hogy pénzhez jussanak, amiből kábítószert vásárolhassanak. Ezzel növekedni fog a kábítószerhez köthető bűncselekmények száma, aránya, intenzitása, amit főleg a vidéki, általában cigány szegregátumokban valóban borzasztóan nehéz lenne kezelni már.”

A Drogkutató Intézet honlapján olvasható cikk úgy összegez: a kérdés nem az, hogy együttérzőbbek akarunk-e lenni a függőkkel, hanem inkább az, hogy milyen eszközökkel segítünk; olyanokkal, amelyek hosszú távon is fenntarthatóak és védik a társadalom egészét, vagy olyanokkal, amelyek rövidtávon enyhülést ígérnek, de hosszú távon súlyosabb problémákat idéznek elő.