Tél elején sok kerttulajdonos veszi észre, hogy a korábban üde és tömött gyep látványosan lelapul. A fűszálak mintha elfeküdnének, és a pázsit egész felülete laposabb, fakóbb képet mutat.

Jó hír, hogy ez legtöbbször a tél természetes velejárója, és nem feltétlenül jelez problémát – írja az Agroinform alapján a sokszinuvidek.24.hu.

A fű olyan, mint a medve, a hideg hónapokban visszafogja az életfunkcióit. A növekedés szinte teljesen leáll, a fűszálak nedvességtartalma csökken, és elveszítik a rugalmasságukat.

A kevés fény és az alacsony hőmérséklet miatt a fotoszintézis minimálisra csökken. A növények ilyenkor arra koncentrálnak, hogy a gyökerekben raktározzák el a tavaszi induláshoz szükséges tartalékokat. Emiatt könnyebben simulnak rá a talajra.

Hótakaró esetén a súly tovább fokozza ezt a hatást: a hó összenyomja a felszínt, de egyben védőpajzsként is szolgál: megóvja a gyepet a kiszáradástól, és mérsékli a hirtelen hőmérséklet-ingadozások hatását.

A fűfélék többsége jól viseli a téli lelapulást, és amint emelkedni kezd a hőmérséklet és erősödik a napsütés, visszanyeri a tartását.

Káros hatás inkább akkor jelentkezik, ha tartósan vastag hó vagy jégréteg borítja a felszínt, mert a lezárt, párás környezet kedvez a gombás betegségek kialakulásának. Átlagos téli körülmények között azonban a lelapult gyep a szezon természetes velejárója.

A fagyott, lelapult gyep sérülékenyebb, ezért a téli taposást érdemes minimalizálni.

Ahogy melegszik az idő, egy könnyű gereblyézés vagy gyepszellőztetés segít fellazítani a talajt és eltávolítani a tél után maradt elhalt részeket.

Tavasszal egy kiegyensúlyozott műtrágya vagy egy réteg komposzt erős lökést ad a fűnek az újrasarjadáshoz.