A módosított amerikai nemzetbiztonsági stratégia végrehajtásával kapcsolatban Magyarics Tamás úgy fogalmazott, hogy az Egyesült Államok leginkább egy nagy tankerhajóhoz hasonlít: ott nem lehet kormányokat pörgetni, csak lassan lehet irányt váltani, egy-két-három fokkal jobbra-balra. Az új stratégiában az úgynevezett nyugati félteke védelme téma szerepel nagyobb hangsúllyal, mint a korábbi dokumentumokban, és kisebb hangsúlyt kaptak a nemzetközi szervezetek.

„Európa valóban úgy szerepel benne, mint egy létfontosságú érdekszféra vagy érdekrendszer az Egyesült Államok számára, ugyanakkor erős kritikákat fogalmaznak meg a kontinenssel szemben.

Oroszországot jelen pillanatban kevésbé tartják ellenségnek, mint inkább egy olyan nemzetközi szereplőnek, amellyel valahogyan egy modus vivendit kell találni”

– mondta Magyarics Tamás külpolitikai szakértő az InfoRádióban, utalva arra, hogy Washington egy pragmatikus megállapodást kívánna elérni Moszkvával, hogy lehetséges legyen a békés együttélés anélkül, hogy minden vitás kérdést véglegesen megoldanának.

Vannak tehát hangsúlyeltolódások a nemzetvédelmi stratégiában, de ez az Eötvös Loránd Tudományegyetem emeritus professzora szerint nem azt jelenti, hogy ezeket tényleg mind végrehajtják az első betűtől kezdve az utolsóig, mert közben változnak a viszonyok. Példaként említette, hogy Ukrajna védelme és támogatása nem biztos, hogy úgy és annyira történik meg, mint ahogy most szerepel a dokumentumban.

„Európa most eléggé hangsúlyosan kapta a kritikát, de nem először. Az úgymond első lövést ebben az egész történetben a müncheni biztonságpolitikai konferencián adta le Donald Trump, ahol nagyjából ugyanezeket mondta, például hogy Európa vétett a bevándorláspolitikával. Korábbi interjúiban hasonlóképpen fogalmazott, Angela Merkel egykori német kancellárt téve elsődlegesen felelőssé a kérdésben. Ilyen szempontból nincsenek váratlan dolgok a nemzetbiztonsági stratégiában. Az, hogy most ezeket mennyire hajtják végre, nagyon nagy mértékben függ attól, hogy például az orosz-ukrán-amerikai-európai tárgyalások milyen eredményt hoznak, mert ott kiderülhet, hogy

az Egyesült Államok végül is milyen garanciákat vállal és milyeneket nem Ukrajna kapcsán, vagy például hogy Oroszországot mennyire akarja visszaintegrálni a nemzetközi vérkeringésbe.

Trump korábban arról beszélt, hogy akár a G8-akat is föl kellene újítani, Oroszországot visszavenni. Tehát ezek a kérdések meglehetősen nyitva vannak. A határvédelmi változtatás biztosan végrehajtható és végrehajtandó. A nyugati félteke védelme hasonlóképpen, egyértelműen szeretné megőrizni a hegemón szerepét globális szinten az Egyesült Államok” – mondta Magyarics Tamás.

Utóbbival kapcsolatban emlékeztetett: Donald Trump még a második hivatalba lépése előtt, 2024-ben, aztán 2025 elején, Grönlandról és Panamáról beszélt, és akkor mindenki felkapta a fejét, azt kérdezve, hogy mit akar velük az amerikai elnök. Ez beleillik a nyugati félteke védelmébe – értékelt a külpolitikai szakértő, emlékeztetve: Grönlandot az amerikaiak már 1867-ben meg akarták venni a dánoktól, amikor Alaszkát megverték az oroszoktól, tehát ez sem teljesen új a nap alatt. Grönland védelme pedig beleillik abba a nagy amerikai stratégiába, hogy

a GIUK-átjárót – a Grönland, Izland és az Egyesült Királyság között fekvő, stratégiai fontosságú tengeri útvonalat –, vagyis az Atlanti-óceánról való kijutást ellenőrizni tudja.

Az oroszoknak, mint az amerikaiak potenciális ellenfelének vagy ellenségének ahhoz, hogy kijussanak az Atlanti-óceánra, egyrészt át kell haladnia Kattegaton (a Dánia és Svédország közötti tengerszoroson, ami összeköti a Balti-tengert köti az Északi-tengerrel), másodszor pedig ezen a GIUK-átjárón. És igaz, hogy Grönland bizonyos szempontból már amerikai ellenőrzés alatt van, de ha Trump tervei megvalósulnának, még inkább amerikai lenne, vagyis megvan ennek a maga logikája – emlékeztetett az ELTE emeritus professzora. Szintén megvan a logika amögött is, hogy a másik oldalon pedig Kínának a Csendes-óceánról való kijutását szeretnék az amerikaiak megakadályozni az úgynevezett első szigetlánc-védelemmel, Dél-Korea, Japán, Tajvan, Fülöp-szigetek, akár Vietnam segítségével. Vagyis az Egyesült Államok mindkét óceánnál szeretne hegemón maradni.

„Panama pedig olyan szempontból érdekes, hogy az Atlanti-óceán és a Csendes-óceáni kijáratnál, a Panama-csatornánál kínai vállalatok jelentek meg és vettek kikötőket. Ezek hongkongi tulajdonban vannak, de nyilván a kínai állam birtokolja őket. Panama tehát úgy illik bele a nagy stratégiába, hogy Kína befolyását visszaszorítsák általában Dél-Amerikába. És Venezuela úgy tartozik a képbe, hogy egyrészt a fentanilt nemzetbiztonsági stratégia szempontjából rendkívüli mértékben előre sorolták, az illegálisan előállított fentanilt tömegpusztító fegyvernek nyilvánította az amerikai elnök. Másodszor, sokan azt gyanítják, hogy itt inkább arról van szó, hogy

Venezuela rendelkezik a legnagyobb olajtartalékkal a világon, és hogyha az Egyesült Államok ellenőrzése alá vonja, esetleg ráteszi a kezét erre az olajtartalékra, akkor az energiapiacon is hihetetlen jó pozícióba kerül,

és diktálhat sok mindent; többek között jobb pozícióba kerül Kínával szemben és egyéb más országokkal szemben, amelyek behozatalra szorulnak” – fogalmazott Magyarics Tamás.

Megjegyezte még: az amerikai nemzetbiztonsági stratégiába Venezuela szárazföldi megszállása nem biztos, hogy belefér, de „azért meg lehet például buktatni az elnököt” – ilyen már volt az amerikai történelemben, többek között Nicaraguában vagy Chilében, és volt kudarcos kísérlet is, Kubában például, amely az oroszok egyfajta lerakata volt.

Értékelése szerint bár Venezuelát is támogatják az oroszok, de feltehetően nem bonyolódnának az amerikaiakkal háborúba „az amerikai hátsó udvarban”, annyira ez nem érné meg nekik, főleg akkor, hogyha le vannak kötve Kelet-Európában.

„Tehát a venezuelai olajkincsre nem muszáj pont megszállással rátenniük az amerikaiaknak a kezüket, hanem egy barátságosabb kormány is elég, hogy a Chevron, az ExxonMobil, a Conoco Phillips és a többiek a tőkeerejüknél fogva vissza tudjanak menni. És az Egyesült Államoknak már az óriási lépést jelenten, ha ezek a nagy olajvállalatok közvetlenül az ellenőrzésük alá tudnák vonni a kitermelést, a szállítást, és az iparág többi területét. A katonai megszállás nem lenne jó dolog, főleg egy olyan ország esetében, amely kiterjedésében, földrajzi adottságait tekintve nagyon alkalmas gerillaháborúra, ami miatt egy újabb, vég nélküli háború kezdődne, ahhoz hasonló, mint amilyet láttunk Afganisztánban, Irakban" – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Magyarics Tamás külpolitikai szakértő, az Eötvös Loránd Tudományegyetem emeritus professzora.