A világ adatforgalma szinte teljes egészében víz alatti kábeleken keresztül zajlik, a tengeri energiavezetékek és szélerőműparkok pedig egyre fontosabb szerepet játszanak az EU gazdaságában. Ha ezeket valakik megrongálnák, vagy teljesen tönkre tennék azzal nagyon komoly csapást mérhetnének akár egész Európára. Márpedig az oroszok hibrid hadviselési koncepciója éppen az ilyen, kritikus infrastruktúrának a rombolását célozza. Méghozzá azelőtt, hogy Moszkva nyíltan háborúba keveredne a NATO-val.

Ehelyett álcázott akciók keretében úgy pusztítanák el a kommunikációs és energetikai vezetékeket, hogy az elkövetéssel ne lehessen közvetlenül az oroszokat vádolni. Ilyen támadásokat már végrehajtottak a Balti-tengeren. Nemrég egy Cook-szigeti zászló alatt hajózó áruszállító úgy szakított el fontos kommunikációs kábelt, hogy szándékosan, a fenéken vonszolta végig a horgonyát. Egy nyílt fegyveres összecsapást megelőzően pedig bizonyára megszaporodnának az ilyen támadások. Ennek próbálja elejét venni Nagy-Britannia a most bejelentett, vízalatti védvonal létrehozásával.

Az Atlanti Bástya (Atlantic Bastion) az óceán katonailag talán legfontosabb területét, az úgynevezett GIUK-átjárót felügyelné. A Grönland és Izland, illetve a brit-szigetek közötti terület azért nagy jelentőségű, mert csak ezen keresztül tud kihajózni az Alanti-óceánra az orosz északi-tengeri flotta. Háború esetén ennek a tengeri haderőnek lenne a feladata, hogy megsemmisítse az Egyesült Államokból Európába csapaterősítést és hadianyagot szállító hajókat.

Moszkva az utóbbi időben hozzá is látott az északi flotta jelentős korszerűsítéséhez. Új, a korábbiaknál sokkal csendesebb nukleáris, valamint hagyományos dízel-elektromos meghajtású tengeralattjárókat állít hadrendbe, és jelentősen fokozza ezek mozgását az észak-atlanti térségben. Az orosz búvárhajók és felderítő egységek az utóbbi időben már aggasztóan gyakran tűnnek fel a brit felségvizek határain, különösen a víz alatti vezetékek közelében.

London ezért határozta el, hogy hadihajókból, tengeralattjárókból, repülőgépekből és mélytengeri drónokból álló rendszert hoz létre, amelynek feladata az orosz flotta mozgásának szoros figyelemmel kísérése. Ha pedig kitörne a háború, azonnal pontos céladatokkal lássa el a tenegralattjárókra vadászó fregattokat és P-8 Posseidon repülőgépeket.

A tengeri véderő növelése érdekében a Royal Nav éppen a napokban kötött együttműködési megállapodást a norvég királyi flottával. A Lunna House egyezmény keretében közös tengeralattjáró-elhárító különítményt hoznak létre, legalább tizenhárom, Type 26 fregattal, amik az Atlanti-óceán északi részén fogják védeni a víz alatti, kritikus infrastruktúrát. Az új fejlesztésű fregattok remekül megfelelnek erre a feladatra, mivel rendkívül korszerű felderítő rendszereik mellett a hajtóművüknek van egy nagyon halk, tengeralattjáró-vadász üzemmódja.

A NATO már a hidegháború idején létrehozott egy vízalatti mikrofonokból álló hálózatot a GIUK-átjáró mentén, amivel az orosz tengeralattjárók mozgását figyelte. Ellenben az egyre halkabb búvárnaszádok megjelenése, illetve a vízfelszíni hajóforgalom megélénkülése mostanra megbízhatatlanná tette a fülelőhálózatot.

Az Atlanti Bástya ezt fogja felváltani 21. századi eszközökkel. Az igazi nagy újdonságot a vízalatti drónok jelentik. Ezek hosszú ideig, akár hónapokig is képesek teljesen önállóan keresni az orosz betolakodókat. Tehetik ezt úgy, hogy a veszélyeztetett területek közelében cirkálnak, vagy le is telepedhetnek a tenger fenékre és csak néha-néha változtatják a helyüket. Az ilyen megfigyelés legnagyobb előnye, hogy a robot teljesen rejtve maradhat, a jelenlétét semmi sem árulja el.

Mivel a drónok képesek egymással kommunikálni, a nagy távolságban figyelő robotok felderítési adatait a parthoz közelebbi társaik juttatják majd el a központba. Itt mesterséges intelligencia segítségével értékelik és elemzik a megszerzett információkat. Amennyiben ezek egy esetleges támadásra utalnak, azonnal a helyszínre irányíthatják a fregattokat, repülőket, vagy a vadászdrónokat. A lényeg, hogy a felderítés-kiértékelés-döntéshozatal folyamatát a lehető legjobban lerövidítsék és ha kell, késlekedés nélkül megindulhassanak az elhárító hadműveletek.

Az Atlanti Bástya kiépítése azonban nemcsak katonai szempontból fontos, hanem még jókora lökést is ad a brit védelmi iparnak. Ráadásul a kis startup vállalkozások ugyanúgy profitálhatnak belőle, mint a legnagyobbak. Csak az idén, már 26 garázscég kapott majdnem 14 millió fontot, aminek háromnegyede magánbefektetés volt.

Emellett az észak-atlanti térség védelme a norvég és a német hadiiparnak is remek üzletet jelent. A skandináv ország hadiflottája eddig 19 milliárd korona értékben rendelt nagy hatótávolságú, tengerészeti rakétákat hazai gyártóktól. A legnagyobb üzletet azonban a német Thyssenkrupp Marine Systems zsebelhette be eddig: 100 milliárd norvég koronáért, összesen hat, Type 212CD ultramodern tengeralattjárót szállíthat a királyi norvég hadiflottának. Az első hajót 2029-ben fogják átadni, a többit pedig folyamatosan, a 2030-as évek közepéig.

Címképünkön az Atlanti Bástya egyik fontos eszköze, a BAE Systems nagy méretű robot tengeralattjárója.