A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatói szerint az elmúlt években rendszeressé váló nyári aszály a Kiskunság nyílt homokpusztagyepes területein sok olyan évelő füvet is elpusztított, amelyek alapvetően a hagyományos szárazságot szokták meg. Már a legszárazságtűrőbb fűfajok sincsenek biztonságban. A kutatóközpont egyebek mellett megállapította azt is, hogy a kiskunsági Fülöpháza mellett vizsgált területek csaknem felén a füvek több mint 95 százaléka elpusztult 2022 óta.

Csecserits Anikó kutató az InfoRádió Szigma című tudományos magazinműsorában elmondta: a Kiskunság már húsz éve is félsivatag volt, ám az utóbbi évek extrém vízhiánya az olyan szárazságtűrő fűfajok túlélési képességét is meghaladja, mint a magyar csenkesz vagy a homoki árvalányhaj.

A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársai a Kiskunság közepén, egy homokos területen vizsgálódtak, ahol olyan homokgyep van a nemzeti park kezelésében és területén, amit eddig soha nem szántottak fel. Az ilyen területeket elsődleges vagy ősi homokgyepeknek nevezik, ahol a csenkesz és a homoki árvalányhaj is domináns fűfajnak számít. Ezt a homokgyepet már a 2022-es nagy aszály is megviselte, és akkor döntöttek úgy a magyar kutatók, hogy érdemes lenne sűrűbben monitorozni, mi történik a térségben.

Csecserits Anikó kiemelte: a Kiskunság alapvetően egy nagyon száraz terület, ráadásul az általuk vizsgált rész a homokvidék tetején helyezkedik el, ahol sokszor még nagyobb forróság tapasztalható. A szárazságtűrő fűfajok közül a magyar csenkeszen és a homoki árvalányhajon kívül a gumós perje is nagyon kedveli az ilyen környezetet és éghajlatot. A 2022-es nagy nyári aszály után azonban nagy mennyiségben kipusztultak ezek a növények. A kutatóközpont részletes vizsgálatok után megállapította, hogy

a közel 200 mintavételi pont körülbelül felénél teljes kipusztulás történt, kétharmadában pedig az évelő füveknek több mint a fele elpusztult.

A kutató felidézte: 2022-ben akkor tört ki a nagy aszály, amikor már elszórták a magjaikat a füvek, így egy évvel később látták a csírákat is. Ezek fiatal, néhány szálból álló fűcsírák voltak, amelyek közül 2024-ben – amikor megint nagy forróság volt nyáron – nagyon sok elpusztult. Ennek következtében jelenleg nagy területek vannak üresen a Kiskunságon, ahol nincsen semmilyen domináns fűfaj. Tulajdonképpen csak azok a fajok élték túl a forróságot, amelyeknek gyökerei jó mélyre hatolnak a földbe. Ilyen például a báránypirosító, a homoki imola vagy a mezei üröm. Továbbá azok a fűfélék maradtak még meg, amelyek egyévesek, és gyorsan reagáltak az éghajlatváltozásra, illetve a szélsőséges időjárásra.

Csecserits Anikó elmondta: Kiskunhalastól délre Amerikából származó évelő fű, a homoki prérifű kezd el terjedni, és attól tart, hogy ez továbbterjedhet a Kiskunságon.

Ha ez megvalósul, veszélybe kerülhetnek az őshonos fajaink, ami azért lenne aggasztó, mert ezekben élnek túl különböző gombák, mikrobák, talajlakó állatok és rovarok.

A kutató figyelmeztetett: egy invazív faj nem biztos, hogy tudja biztosítani ugyanazokat a körülményeket, feltételeket, mint az őshonosak.

„Ha elveszítünk egy domináns, őshonos fűfajt, vagy csak visszaszorul a többi növényhez képest, a hozzá kapcsolódó egész közösség is kipusztulhat. Ha pedig elterjed egy új, idegen fűfaj, azzal nem kapunk egy újabb közösséget, hanem sokkal fajszegényebb élőhely alakul ki” – magyarázta Csecserits Anikó.