A legszárazabb és a második legmelegebb volt az idei június. A nyár első hónapjában a csapadék a HungaroMet Zrt. adatai szerint országos átlagban 12,2 milliméternyi volt, mindössze 17 százaléka az 1991-2020-as évek 71,8 milliméteres átlagának. A Dél-Dunántúlon és az ország keleti felén jellemzően 10 milliméternyi alatt maradt a havi csapadék, többfelé az 5 milliméternyit sem érte el, így országos átlagban a legszárazabb júniusnak tekinthető a mostani 1901 óta. A rendkívüli aszály kihívás elé állítja a víziközmű-szolgáltatást is, különösen az egyre bővülő agglomerációs településeken.

„A két évvel ezelőtti aszály már adott ízelítőt, hogy a vízkapacitások végesek, és már akkor is előfordultak tartósan vízszolgáltatási hiányt szenvedő települések” – idézte fel az InfoRádióban a Magyar Víziközmű Szövetség elnöke. Kurdi Viktor kiemelte, hogy az idei év még jobban meglepte a szakembereket, miután nagyobb vízigényekkel találkoztak a vízművek, mint a korábbi esztendőkben.

A két évvel ezelőtti aszály inkább július-augusztus hónapban jelentkezett, addig a mostani júniusban. Az elnök elmondta, statisztikai adatokat is vizsgáltak, hogy kiderüljön, egy település mennyi vizet táplált be a 2022-es aszályos időszakban a hálózatokba, és mennyit most. Az adatok szerint nem ritka a 15-25 százalékos különbség a vízhálózatba táplált víz mennyiségében. „A vízigények jelentősen megnőttek, és sok helyen nincs erre felkészülve a víztisztító mű vagy maga a víztermelő sem. Ráadásul egy-egy meghibásodáskor, csőtöréskor vagy egy vihar utáni áramszünet esetén még inkább problémákkal terhelt rendszerrel találkozunk” – hívta fel a figyelmet Kurdi Viktor.

Az agglomerációs települések kihívásai

Az időjárásnak rendkívüli módon kitett az, hogy hol mekkora igény van a vezetékes vízszolgáltatásra. A vízellátó rendszerek kapacitásadatai az utóbbi években nem tartották a lépést azzal a tendenciával, hogy mennyivel nőtt egy település lélekszáma, különösen az agglomerációban, a nagyvárosok környezetében. A tengerszinthez képest magasabban fekvő települések vízellátó rendszerei a víznyomás-ingadozásnak, a víznyomáshiánynak vagy vízhiánynak is ki vannak téve.

A szakemberek 22-25 százalékra teszik az elfolyt víz arányát, ami elszivárog a hibás kötéseknél vagy csőhálózati hibáknál, vagy csőtöréskor kiömlik. „MMinél nagyobb a kereslet a víz iránt, annál fájdalmasabb, hogy a megtermelt, megtisztított víz a talajba kerül” – hangsúlyozta a Víziközmű Szövetség elnöke hozzátéve, hogy

a hálózatok állapota nem korszerű, nagy része élettartamának a vége felé jár, ezért eresztenek a csövek.

A szakember szerint nagyon hosszú idő szükséges ahhoz, hogy az ország víziközmű-infrastruktúrájában érdemi előremozdulást, javulást tapasztalhassunk. Úgy számol, jelenleg 50-100 milliárd forintot fordítanak évente közvetlenül hálózatrekonstrukcióra, ugyanakkor 200-250 milliárd forint kellene évente ahhoz, hogy látható előremozdulást eredményezzen a projekt, ami legalább tíz évet vehet igénybe.

Kurdi Viktor társadalmi szemléletváltást vár, hogy egyre nagyobb hangsúlyt kapjon a vízkészlet felelős használata és megkapják a vízkészletekkel gazdálkodó művek is azt a rekonstrukciós forrást, ami hosszú távon kiváló minőségű szolgáltatás biztosíthatna az országban.