Megjelent a Magyar Közlönyben a halottvizsgálattal összefüggő rendeletek módosítása.

A változtatások érintik a temetőkről, a temetkezésről, a boncolásról, a halottak vizsgálatáról szóló korábbi szabályokat. Az új rendelet pontosítja a halottakkal kapcsolatos eljárásról szóló korábbit, kiegészíti a korábban az ingatlanon elhelyezett urna temetői elhelyezésének, illetve a halottvizsgálatnak a különféle szabályait is - írja a 24.hu.

A fő szabály, hogy a jövőben az elhunyt azonosítására szolgáló űrlapnak a holttest két végtagjára történő felhelyezéséről a helyszíni halottvizsgálatot végző orvos vagy halottvizsgálat lefolytatására jogszabályban feljogosított mentőtiszt gondoskodik.

A szállító figyelmét külön erre a célra rendszeresített piros színű űrlap használatával kell felhívni arra, ha az elhunyt fertőző betegségben halt meg.

Az űrlapon az elhunytról ezeket az adatokat kell rögzíteni:

• családi és utónév, személyazonosság igazolására alkalmas okirat (típus/szám), születési hely és idő,
• az elhalálozás (ha az nem ismert), a holttest helye (címe), tényleges/becsült ideje,
• fertőző betegség gyanúja esetén a betegség neve,
• az elszállítás célintézményének (egészségügyi intézmény, temető, halotthűtő) megnevezése, címe,
• az elszállítást végző szervezet/személy neve, az elszállítás el- és megrendelt időpontja/határideje,
• az elszállítást elrendelő (orvos/mentőtiszt) neve, munkahelye, beosztása, elérhetősége.

A módosítás kitér az ismeretlen személyazonosságú („NN”-nel jelzett) elhunytakra vonatkozó szabályozásra, a halottszállítás feltételeire, a temetkezési szolgáltatók feladataira, a helyszíni halottvizsgálat szabályaira. Az elhunytat – ide nem értve a halva született magzatot, az élve született, de a szülést követő 168 órán belül elhalálozott gyermeket – ismeretlennek kell tekinteni, míg azonosítása nem történik meg.

Mentőtiszt helyszíni halottvizsgálatot csak külön képzés után végezhet. Perinatális, azaz koraszülött halálozás esetén pedig még akkor sem.

Nem természetes módon bekövetkezett halál valószínűsítésekor helyszíni halottvizsgálatot csak a jogszabályban erre feljogosított orvos folytathat. Ilyenkor az eltemettetéshez és elhamvasztáshoz szükséges engedélyt – ha jogszabály másként nem rendelkezik – az ügyben eljáró hatóság állítja ki. Az engedélyezésről szóló döntés alapján a halottvizsgálati bizonyítvány vonatkozó adatait az igazságügyi szakértő vagy eseti szakértői megbízással rendelkező orvos kitölti, és lezárja a halottvizsgálati bizonyítványt.

Helyszíni halottvizsgálatot mentőtiszt akkor sem folytathat, ha az elhunyt egészségügyi adatai nem érhetőek el, ilyenkor köteles az orvosnak átadni a holttest további vizsgálatát.

Ha nem tudni, ki volt az elhunyt kezelőorvosa, a holttestet a haláleset helyszínéhez legközelebbi patológiai osztállyal rendelkező kórházba kell szállítani, ahol döntenek a kórboncolás szükségességéről/mellőzéséről.

Ha elhunyt eltemettetésére kötelezett nem jelentkezik, a halál okát megállapító orvos a köztemetésre illetékes település jegyzőjének küldi meg a halottvizsgálati bizonyítványt, amit rögziteni kell az Elektronikus Halottvizsgálati Bizonyítványt Kiállító Rendszerben (eHVB) is.

Ismeretlen elhunytnál a hatósági/igazságügyi boncolást végző intézmény a halottvizsgálati bizonyítvány egy példányát egy munkanapon belül megküldi a KSH-nak.