Azt mondta a mostani az eredményvárón, hogy az elmúlt tíz év legjobb felvételije volt. Mitől jó egy felvételi?

A felvételi nemcsak attól jó, hogy a tavalyi évhez képest 28 százalékkal több diákot vettünk föl a megújult magyar felsőoktatásba, hanem amiatt is, hogy azokra a képzésekre vettünk föl sok hallgatót és jelentkeztek sokan, amelyek a magyar gazdaság és társadalom szerkezete miatt fontosak. Másrészt a földrajzi elhelyezkedése is jó a felvételinek, hiszen a vidéki egyetemekre is nagyon sok fiatalt sikerült fölvennünk. A felvettek esetében azt is láttuk, hogy nemcsak az idén érettségit szerzők, hanem a több éve érettségit szerzők is nagyobb arányban jelentkeztek. Ha mindezt összeadjuk, azt mondhatjuk, hogy a magyar gazdaság és társadalom igényeinek megfelelő felvételi számok születtek.

Ez legalább három tényező. Kezdjük az elsővel! Többen, mint eddig. Miért jelentkeztek többen vagy miért vettek fel több embert, mint eddig?

A megújult felsőoktatás esetében az egyetemekkel, a modellváltott egyetemekkel egy olyan hosszú távú szerződést kötöttünk, aminek az egyik része arról szól, hogy milyen képzéseken, milyen területeken, hány diákra van szükség az elkövetkezendő években, állami ösztöndíjas és esetleg önköltséges területeken. Ezt úgy számoltuk ki, hogy megnéztük, hogy a magyar munkaerőpiaci kereslet milyen, milyen befektetések érkeznek, milyen trendek várhatóak, és nagyjából egy-egy egyetemnek milyen a térségi megtartó ereje. Ezt utána visszabontottuk jelentkezői létszámra, diáklétszámra, és ez alapján tudják az egyetemek meghatározni, hogy milyen állami ösztöndíjas kapacitásaik vannak és ezeket az állami ösztöndíjas vagy önköltséges kapacitásaikat igyekszenek feltölteni. Az egész lényege, hogy kapcsoljuk össze az egyetemeket a térség gazdasági, társadalmi szereplőivel, hiszen az egyetem szolgálatot teljesít ebben.

Tehát az állami keresletre, vagy tervezett munkaerőpiaci igényre, mert nyilván végzés után fognak dolgozni a hallgatók, a leendő hallgatók is reagáltak és azt mondták, hogy akkor ők is ezekre a szakokra, képzésekre szeretnének menni?

Ez egy kölcsönös együttműködés, hiszen az egyetemek is egyre jelentősebb vonzóképességet fejtenek ki, mondjuk, az műszaki területeken, az informatika, a mérnöktudomány, az orvos-egészségtudomány, az agrárium területén. Kapcsolatokat építenek a középiskolákkal, szoros együttműködések alakulnak ki a technikumokkal, a szakképző iskolákkal és ennek megfelelően válik egyre vonzóbbá a diákok számára és a jelentkezők számára is. A fiatalok folyamatosan monitorozzák, hogy az úgynevezett diplomás pályakövető rendszerben egy-egy diploma milyen bérszorzót, milyen elhelyezkedési lehetőséget teremt és így alakul ki az a jó irányba mutató ötvözet, amely az idei felvételiben is megjelent.

A területi kiegyenlítődés azt jelenti, hogy most már nem kell nagyon sokat utazni valakinek, hogyha az igényének megfelelő képzést akar?

A területi kiegyenlítődés azt jelenti, hogy minden második diákot vidéki egyetemre vettünk föl, 43 százalékkal nőtt a vidéki egyetemre felvettek száma, az átlagos 28 százalék fölött, ami abból a szempontból fontos, hiszen egyre több beruházás érkezik vidékre. Ha egyetlen dolgot szeretnék kiemelni, nagyon fontos a Debrecen, Nyíregyháza, Miskolc háromszög. Erre a területre négyezerrel több hallgatót sikerült fölvennünk, ráadásul olyan műszaki, informatikai, gazdaságtudományi területekre, amelyek az oda érkező beruházásokra tekintettel kifejezetten fontosak.

Hogyan alakultak a ponthatárok?

A ponthatárok alakulása nagyjából az elmúlt év, elmúlt évek tendenciáit követte, az ELTE-n, a Corvinus Egyetemnek a nemzetközi gazdálkodás szakán, a jogász-, pszichológus képzés esetében kiemelkedően magas pontok voltak, mint ahogyan a Semmelweis Egyetemen, az általános orvosképzés területén.

A ponthatárok a túljelentkezéssel meg a hallgatói igényekkel vannak összefüggésben? Minél többen akarnak jelentkezni, de csak meghatározott szám juthat be? Úgy megy föl a ponthatár? Ez a logikája?

Nagyjából igen, egy dolgot kell látni, vannak állami ösztöndíjas helyek, amelyek kapcsán már az előzőekben beszéltünk, hogy milyen gazdasági, társadalmi munkaerőpiaci logika alapján alakulnak a pontszámok, másrészt van a jelentkezői létszám. Az érettségi eredmény, a tanulmányi eredmény, a felvételi eredmény, illetőleg az úgynevezett intézményi pluszpontokból jön ki az, hogy milyen pontot érhetnek el ötszázból. Harmadik részként pedig ott van az is, hogy a kapacitás és a kiválóság mellett az intézmény milyen arányban kívánja betöltetni a helyeket és ebből alakulnak ki aztán az adott képzési területre, szakra vonatkozó ponthatárok. A pontok között persze vannak különbségek, mondjuk, hogyha egy budapesti vagy akár valamelyik egyetemet vizsgáljuk. Éppen ezért lehet a felvételin hat helyet megjelölni, első, második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik helyen tudnak akár különböző képzési területeket, akár különböző egyetemet is megjelölni a felvételizők.

Mennyire szabad az egyetemek keze? Ugye száz a tanulmányi eredmény, háromszáz az érettségi, ez négyszáz. Az ötszázból az egyetemnek marad száz. Ezzel a százzal alkothat az egyetem stratégiát?

Most még ez a száz is viszonylag kötött volt. Tehát ha visszamegyünk az elvi gondolkodási keretbe, az volt a megújult felsőoktatásnak a lényege, hogy versenyképesebb, rugalmasabb legyen a felsőoktatás, kössük össze a gazdasági térségi egyetemi szereplőket egymással. Ezt hívjuk modellváltásnak. Ezek után az egyetemek teljesen jogosan jelezték azt, hogy önállóbb, rugalmasabb felvételit szeretnének. Ezt két lépésben oldottuk meg. Mottónk az volt, ahol a lehetőség, legyen ott a felelősség. Az idei évben az érettségi követelményekben, valamint a minimum ponthatárban volt lehetősége az egyetemeknek szabadon dönteni. A jövő évi felvételiben pedig már ezen intézményi száz pontban is saját döntéseket hoznak, hogy milyen többletteljesítményt kívánnak támogatni. Azt látjuk, hogy ez a lépés bejött, merthogy a felvételi jó irányba módosult. Beszéltünk arról, hogy a területi elhelyezkedés mennyire jó volt, de szeretném hangsúlyozni azt is, hogy a felvettek száma is jó irányba változott, hiszen

az átlagot meghaladóan 34 százalékkal nőtt a műszaki, mérnöki, informatikai, természettudományi szakokra felvetteknek a száma.

Minden negyedik diákot ide vettünk föl, sőt, hogyha még odatesszük az agráriumot, az orvos-egészségtudományt vagy akár a pedagógusképzést, akkor minden második diák ilyen preferált képzési területre került be. A pedagógusképzés alakulása kifejezetten örömteli, mert a pedagógusképzésre felvetteknek a száma az előző évhez képest 67 százalékkal nőtt, mi több, az elmúlt hat év legmagasabb felvételi száma és ha már tíz évhez hasonlítottunk, akkor az elmúlt tíz évben bronzérmes ez a felvett pedagógusi létszám, amiben a tanári területre felvetteknek a száma is 30 százalékkal emelkedett.

A túljelentkezés fogalma ebben a rendszerben értelmezhető?

A túljelentkezés fogalma úgy értelmezhető, hogy lehet, hogy valaki valahova jelentkezett, de nem ért el olyan jó pontot, hogy az adott állami kapacitásba beférjen. Ilyenkor lehetősége van arra, hogy önköltséges képzési formát válasszon, már ha ezt annak idején a felvételi során bejelölte, vagy lehetősége van arra, hogy az elindult pótfelvételi eljárásban, aminek augusztus 6-ig van a jelentkezési határideje, valamelyik állami ösztöndíjas vagy önköltséges helyre jelentkezzen.

Ez nem úgy működik, hogyha hat helyet lehet jelölni, akkor valamelyikre talán befér?

Általában olyan három-négy helyet szoktak jelölni a felvételizők.

Nem szokták kihasználni a hatot?

Nem minden esetben.

A középiskolák teljesítményére ad-e valamilyen támpontot a mostani felvételi? Magyarán: látják-e, hogy a középfokú intézmények közül melyik teljesített jól, melyik kevésbé?

Természetesen ad, az mindig egy visszajelzés a középfokú intézményeknél, hogy a jelentkezők közül mennyi diákot vettek föl egyetemre, mennyi diákot vettek föl első helyes, másodhelyes, harmadhelyes egyetemre. Ezt az Oktatási Hivatal folyamatosan visszamutatja az intézményeknek. Ebben úgy próbálunk meg előre lépni, hogy ahogy említettem, arra ösztönözzük az egyetemeket, hogy minél szorosabb kapcsolatokat alakítsanak ki a gimnáziumokkal vagy a szakképző iskolákkal, hogy kirajzolódjanak azok a karrierutak, amelyek a gimiből vagy a technikumból egyetemre vezetnek, onnan pedig egy kiváló munkahelyre, kiváló állásba.

Lehet ebből nyilvános rangsort csinálni? Mert rangsort rengetegen csinálnak. Az Oktatási Hivatal fog olyat csinálni, hogy erre az egyetemre ebből a középiskolából, arra az egyetemre, ilyen szakra ebből a középiskolából egyenesebb az út? Azt sosem fogják tudni mondani, hogy egyenes, csak hogy egyenesebb.

Természetesen. Mi több, az egyetemek is ebbe az irányba mennek, hiszen az egyetemekkel olyan minőségi teljesítményösztönző szerződéseket kötöttünk, aminél náluk kiemelkedővé válik a mentorálási tevékenység, kiemelkedővé válik a lemorzsolódás csökkentése, éppen ezért egyre szorosabbak a kapcsolatok, ahogy említettem a gimnáziumok, az egyetemek, a szakképzők és az egyetemek között. Mi több, a technikumoknál, a szakképzésnél már oda eljutottunk, hogy közös képzési programuk van a technikus végzettséget szerzőknek, ezzel pedig a közös képzési programmal az egyetem a későbbiekben, ha felvételt nyer az adott diák, félévet vagy féléveket el is ismerhet.

Milyen időtávból érdemes vizsgálni a lemorzsolódási számokat? Nyilván egy évben nem érdemes, mert nem mond semmit. A modellváltás pillanatában nem érdemes, mert nem lehet összehasonlítani a korábbi modellel, mert ez még nem futotta ki magát. Hogy lehet vizsgálni a lemorzsolódási számokat?

Évről évre vizsgáljuk, és ha megnézzük, akkor jó irányú az elmozdulás, mert az elmúlt év az azt megelőző évhez képest előre lépett, az átlagos 21 százalékról 18,7 százalékra csökkent az első három évben történő lemorzsolódás.

A lemorzsolódásnak van-e valamilyen normális szintje? Mert az egyetemről az ember azt gondolja, hogy mégiscsak egyetem, azt nem tudja mindenki elvégezni, akármilyen kegyetlenül is hangzik.

Ez képzési területenként és egyetemenként más és más. Az Állatorvostudományi Egyetemen, ahol nagyon csekély lemorzsolódás van, értelemszerűen már tovább csökkenteni nem szabad, hiszen minőségi diplomát kell kiadnunk. Ugyanez igaz az orvosképzésre, de voltak műszaki, informatikai területen olyan 38-40 százalékos lemorzsolódási adatok, amelyek viszont azt mutatták nekünk, ágazatirányítónak, és mi a tárgyalások során az egyetemeknél ezt próbáltuk érvényre juttatni, hogy ez már egy olyan magas arány, amivel az egyetemnek is foglalkoznia kell. Mondjuk, ezeken a képzési területeken olyan mentorálási programokat indít, amely a magas lemorzsolódási százalékot csökkenteni fogja és csökkentek is. Tehát működik a mentorálás, működik az a felkészítés, amely annak az érdekében hat, hogy azok a diákok, akik beiratkoznak az egyetemre, ha és amennyiben a feltételeket teljesítik, diplomát is kapjanak, mi több, úgy kapjanak diplomát, hogy ezt követően a térségben az adott szakképzésnek és a szakképesítésnek megfelelő területen helyezkedjenek el. Ahogy mondtam, az az érdekünk, az a célunk, hogy a magyar gazdaság szereplőinek diplomás, kiváló képességű munkaerői legyenek, akik aztán viszik előre a magyar gazdaságot, a magyar társadalmat.

Az biztos jó az egyetemi képzés szempontjából, ha, mondjuk, egy gyógyszerészt szervetlen kémiából nem szórnak ki az első évben? Attól még a végén ugyanolyan jó gyógyszerész lesz?

A szervetlen kémia, az gondolkodásra tanít, gyógyszerészként magam is azt tudom mondani, hogy az nemcsak gyógyszerészi tudást, hanem gondolkodási módot és precizitást is ad. Ez abból a szempontból lényeges, hogy akinek ez a gondolkodási módja, ez a precizitása nem kerül megfelelően kialakításra, ő ne legyen gyógyszerész, viszont minden lehetőséget és támogatást meg kell neki adni, hogy el tudja végezni ezeket a kurzusokat is.

Milyen a jelentkezők életkori megoszlása? Most kerül ebbe a szakaszba a hatéves kötelező óvodáztatásból kikerülő gyerekek száma, és nem mindenki kerül be elsőre az egyetemre. Itt milyen számokat látnak?

A legkomolyabb elmozdulás, hogy a 30 év felettiek esetében míg tavalyi évben tízezeregynéhányan nyertek felvételt, idén 20 214-en. Mit jelent ez? Azt, hogy a munka mellett beiratkoznak egyetemre a felvételizők, választják az egyetemet, ez pedig arra vezethető vissza, hogy a diplomának értéke van, ami átlagosan másfélszeres bérszorzót jelenti, mi több, a munkáltatók is ösztönzik a munkavállalókat arra, hogy iratkozzanak be egyetemre és tanuljanak tovább. Ezzel tudjuk Magyarország tudásgazdagságát erősíteni.

Milyen munkáltatókra jellemző ez? Elképzelem egy korlátolt felelősségű társaság ügyvezetőjét, aki azt mondja, hogy szeretnék én neked másfélszer többet adni, ehhez ezt meg ezt az egyetemet végezd el, légy szíves. Ez így működik?

Ez nem így működik. Látja akár a magyar kis- és középvállalkozás, vagy látja a nagyobb gazdasági szereplő is azt, hogy ahhoz, hogy azt a versenyt bírja, ami itthon vagy nemzetközi szinten van, több tudásra, több szürkeállományra van szüksége. Innentől tehát érdekelt abban, hogy tovább képezze a nála dolgozókat, és ennek tud kiváló formája lenni az, hogyha valaki diplomát vagy még plusz egy diplomát szerez.

Milyenek ma a felsőoktatás bérszorzói? Van-e különbség, mondjuk, egy orvosi bérszorzó között meg egy bölcsész bérszorzó között. Az orvosoknál fix a fizetés, ott elvégzem, tudom, hogy mennyit fogok keresni, a bölcsészből meg minden lehet.

Ha megnézzük a diplomás pályakövetési rendszert, akkor persze, van különbség a bérszorzók között, egy informatikusnál sokkal nagyobb a diplomás bérszorzó, mint, mondjuk, más területeken.

Orvosnál, mondjuk, nem is lehet értelmezni a diplomás bérszorzót, mert diploma nélkül nem is lehet orvos senki.

Igen, de az informatikusok esetében kifejezetten lehet, ezért hoztam ezt a példát, mert ott a piac nagyon hamar elvinné már az informatikusnak tanulókat azzal, hogy ne fejezd be az egyetemet, gyere hozzánk dolgozni, így is az átlagosnál többet, jobban keresel. Azt kell a piaci szereplőkkel és a fiatalokkal megértetni, hogy igenis megéri bent maradni az egyetemen, mert ha bent maradsz az egyetemen, a diplomáddal még többet fogsz keresni. Ehhez nekünk az a feladatunk a képzési szerkezetben, hogy olyan képzést biztosítsunk, amely a képzés mellett úgynevezett duális formában már a munkahelyen való foglalkoztatást is lehetővé teszi. Az informatika erre kiváló példa és vannak olyan jó modellek, például a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, de más informatikusképző egyetemeken is, ami ezt lehetővé teszi, így tehát az informatikusokat meg tudjuk tartani addig, hogy diplomát szerezzenek.

Akik idősebb korban kezdik el most a felsőoktatást, azok általában másoddiplomát kezdenek el vagy az első diplomájukat kezdik el? Erre van-e adat?

Vegyes a kép, tehát is, is. Van, aki első diplomát kezdi pontosan azért, merthogy rugalmasabbá vált a felsőoktatásunk, van, aki pedig másoddiplomát szeretne szerezni, azért, mert tovább szeretne az adott területen szakosodni, de tulajdonképpen a lényeg az, hogy olyan tudást szerez, ami versenyképesebbé teszi őt és versenyképesebbé teszi azt a gazdasági szereplőt, amelynél dolgozik.

Van arra adatuk, hogy akik második diplomát szereznek, azok általában szakmán belül maradnak vagy, mondjuk, egy operaénekes elmegy orvosnak tanulni vagy egy történelemtanár elmegy, mondjuk, fizikát tanulni?

Nagyon érdekes, hiszen próbálunk az egyetemekkel olyan hosszú távú szerződéseket kötni, amelyek jól modellezik a magyar munkaerőpiacot, a debreceni szuper számítógépbe betápláltuk az elmúlt évtized munkaerőpiaci mozgását, hogy tudjuk modellezni, hogy, mondjuk, a különböző területek között milyen mozgások vannak. Azt mutatják az adatok, hogy a végzést követően esetleg van mozgás más szakterületre, de idővel visszatalálnak arra a területre, ahol diplomát szereztek.

Mi itt a magyar adat? Kíváncsi voltam rá, de utána azt mondtam, hogy jaj, de jó, hogy ezt is megnéztem, és akkor visszajövök?

Az adatok ezt mutatják, nagyjából egy ilyen belső mozgás van. Igen, szerintem valahol aztán előbb-utóbb megtalálja mindenki azt a vágyott munkát, azt a vágyott karriert, amit szeretne. Időnként kicsit kanyargósan, de tudjuk, van erre jó hasonlat is, hogy a kanyargós úttal is lehet aztán egyenesen haladni a jó irányába.

Az egyetemisták belső mozgása milyen most? Van, hogy valaki elkezd valamilyen szakot, de utána úgy dönt, hogy csuda érdekes a kémia mellett még a római filozófia is, és akkor inkább oda megy?

Szét kell választani a képzésnek két markáns részét. Az egyik az osztatlan képzések, mint például az orvosi, a gyógyszerészi, a jogászi, ami egy eléggé végigvezető öt-hat évet jelent a képzés során. Természetesen örömteli, hogy itt is egyre több a szabadon választható tantárgy, át lehet hallgatni más karokra. Az igazi universitas szellem tud működni. Kicsit más a mintázata annak, amikor alapképzésről és mesterképzésről beszélünk. Elvégez valaki egy hároméves alapképzést és aztán utána arra az egy vagy kétéves mesterképzést. Itt már jobban profilírozódnak a mesterképzések esetében az azt folytatók, illetőleg az alapképzéseknél is az látszik, hogy vannak átjelentkezések. Ezért az az irány és nemzetközileg is ezt látjuk, hogy minél szélesebb alapképzések legyenek, és aztán abban a három évben tud szakirányba menni a fiatal vagy a régebb óta fiatal, bár a régebb óta fiatalok tudatosabb döntést hoznak. Azt látjuk, hogy a fiatalok esetében orientáció van, de egyre később születik meg az a döntés, hogy én egészen biztos vagyok, hogy ez szeretnék lenni és itt szeretnék dolgozni.

Olyan, mint Kolja, az úttörő, mindent látni és mindent tudni akar nyilván a fiatalember, ettől fiatalember, nem? Nincs ebben semmi rossz.

Igen, de az elköteleződés egy-egy irányba mindenféleképpen szükséges, hiszen így tudjuk aztán utána a mindennapjainkat tovább vinni. De természetesen a fiatalokat hajtja a mindent megismerni akaró vágy.

Az alapképzés után a mesterképzésre menők aránya milyen?

Az alapképzés után a mesterképzés aránya nagyjából, ha a teljes felvételit nézem, húszszázalékos arányt tesz ki. Ez azt jelenti, hogy, hogy a 94 785-nek nagyjából a húsz százaléka megy mesterképzésbe. Inkább az a fontos, hogy a mesterképzésen már sokkal elmélyültebb és az adott szakterületet megismerni vágyó képzés történik. Az elmúlt évben abban előre léptünk, hogy ezek már akár rugalmasabb, egyéves mesterképzések is lehetnek, amelynél a munkaerőpiaci tapasztalat is elismertethető lesz, tehát jó a mesterképzéses aránya, kifejezetten olyan irányba szeretnénk tovább menni, hogy a mesterképzés egyben a munka mellett vagy a munkahelyen történő mesterképzés legyen, tehát a gyakorlati elmélyülést is tudja segíteni.

Mire lehet menni a mesterképzéssel, ha az ember nem annak a tárgynak a tudósa akar lenni? Ugye, a mesterképzés arra való, hogy abban ő legyen a legjobb.

A mesterképzés arra is való, hogy abban ő legyen a legjobb és esetleg maradjon ott az egyetemen oktatni, kutatni, de ahogy előbb említettem, mi a mesterképzést szeretnénk egyre jobban átpozicionálni abba az irányba, hogy az adott területnek a megfelelő munkaerőpiaci szereplője egyre markánsabban vegyen részt abban a mesterképzésben, mi több, erre is egyre több példa van, hogy vállalati oldalról megrendelője legyen. Úgy alakítottuk át a szabályozást, hogy nincs hosszú bürokratikus engedélyezési folyamata a mesterképzésnek. Nem előakkreditáció van, hanem utóakkreditáció. Tehát ha egy egyetemet megkeresi egy ipari vállalat, hogy szüksége lenne arra, hogy ilyen típusú speciális mesterképzés induljon, az adott egyetem rendelkezik az ahhoz kapcsolódó alapképzéssel, szakmai tudással, akkor ezt szinte azonnal elindíthatja. Ezeket hívjuk intézményi mesterképzéseknek. Ez is a megújult magyar felsőoktatási logikára vezethető vissza, hogy a gazdasági szereplők és az egyetemek között egy együtt lüktető, együtt dobbanó, érző kapcsolat legyen.

Említette az egyetemek meg a munkaerőpiac kapcsolatát. Az jellemző, hogyha egy munkaerőpiaci cég jelentkezik egy egyetemnél, mondjuk, egy mesterképzés elindítására, akkor azt az egyetem automatikusan tudja csinálni. Azt látjuk az utóbbi időben, hogy a technológia olyan tempóban fejlődik, hogy nem biztos, hogy van rá még képzési kapacitás.

Ahogy említettem, a szabályozást megkönnyítettük. Tehát ha ilyen megrendelés érkezik, akkor az egyetem ezt indíthatja, az egyetemek nemzetünk jövőképességének zálogai. Ott olyan tudással kell rendelkezni, ami nemcsak a jelen, hanem a jövő irányát is meghatározza. Éppen ezért alakul ki számtalan együttműködés az ipari szereplőkkel, ha ránézünk jó néhány egyetemi városra, beszélhetünk Kecskemétről, Győrről, vagy akár mehetnénk tovább a már említett budapesti egyetemekhez is, olyan ipari együttműködéseik vannak, amelyeken az oktatás, a kutatás kapcsán már az egyetemi oktatók látják azt, hogy mi az irány. Erre kellőképpen felkészültek, és ezt mi meg úgy ösztönözzük, hogy olyan infrastrukturális és képzési fejlesztéseket támogatunk, amelyeket csak úgy szoktunk hívni, hogy science parkok, tudományos és innovációs parkok. Olyan közösségi terek, olyan oktatási, kutatási terek jöjjenek létre, amelyeknél nem lehet megmondani, hogy az az egyetemé vagy az ipari szereplőé. Ez az az inspiráló környezet, ami ezt lehetővé teszi.

A megrendelő iránya, az ipar iránya, hogy milyen gyártás van Magyarországon, az milyen időtávon kiszámítható? Mondjuk, egy egyetem három plusz kettő év, biztos, hogy öt év múlva is ugyanerre lesz szükség a munkaerőpiacon, mint most?

Értelemszerűen változik, gondoljunk csak a mesterséges intelligenciának a megjelenésére, ami a szakmaszerkezetet, képzési szerkezetet át fogja írni. Mi tízéves modellekkel dolgozunk, bonyolult rendszerrel állítjuk össze, próbáljuk meg visszafejteni azt az egyetemekkel való folyamatos konzultációval, hiszen ők még jobban ismerik a térségi szereplőket, hogy milyen képzésekre, milyen képzési helyekre, milyen támogatásra van szükség.

Nagyjából ez megmutatja, hogy, mondjuk, tíz év múlva körülbelül 3741 rendszermérnökre lesz szükség?

Hát a 3741, az eléggé pontos volt, de nagyjából így próbáljuk meg ezt folyamatosan finomhangolni. Tehát az első egyéves modellváltási szerződéseknél is pontosan ezeknek a képzési helyeknek az újrahangolása történt meg az első év tapasztalatainak és a változó munkaerőpiaci igényeknek megfelelően.

Ha már a számoknál tartunk, hányan nyertek most felvételt, férfi, nő megoszlásban milyen számot mutatnak?

Ugye, 94 785-en nyertek felvételt, kaptak olyan sms-t, amiben az volt benne, hogy gratulálunk, ön felvételt nyert. Ez 28 százalékos emelkedés az elmúlt évhez képest. Az elmúlt tíz év legmagasabb felvételi számai ezek. Tíz jelentkezőből hét és felet vettünk föl, azt láthatjuk, hogy tíz felvettből nyolc állami ösztöndíjas helyen kezdheti el a tanulmányait, ami viszont azt jelenti, hogy a magyar állam, ha egy átlagos négyéves képzési időt nézünk, ugye alapképzés három év, mesterképzés egy-két év, tehát egy átlagos négyéves képzési idővel egy hatmillió forintos vouchert biztosít átlagosan a diákok számára, támogatva azt, hogy diplomát szerezzenek. Ez amúgy nemzetközi szinten is kiemelkedő, hiszen tudjuk azt, hogy számos országban hitel vagy családi megtakarítás támogatásával lehet diplomát szerezni. Több hölgy nyert felvételt a felsőoktatásba, nagyjából 55-45 százalékos arányban van ez, illetőleg örömteliek azok a képzési elmozdulások, amiről beszéltünk. Minden második felvételt nyert diák vidéki egyetemen kezdi meg tanulmányait, például a Soproni Egyetemnél 70 százalékos emelkedés vagy a Pannon Egyetemnél Veszprémben 58 százalékos az emelkedés. Ezek mind azt mutatják, hogy jó irányba halad a magyar felsőoktatás.

Sopron vagy Pannon Egyetem kapcsán, ez azt jelenti, hogy jól lőtték be az igényeket és olyan képzéseket kínáltak, amivel berántották a jelentkezőket?

Jól lőtték be. Egyrészt jól lőttük be a képzéseket ezekben a szerződésekben, másrészt utána ők ezeket az igényeket kellően vonzóan jelenítették meg a térség jelentkezői számára.

Az államilag támogatott meg a költségtérítéses képzéseken a ponthatárok nyilvánvalóan különbözőek. Mi a ponthatárok különbözőségének a logikája?

Attól függ, hogy mekkora kapacitást indít el önköltséges képzésben az adott intézmény. Illetőleg, hogy kik azok, akik önköltséges képzésre bejelölték a továbbvitel lehetőségét és nekik milyen pontszámuk jön létre. Érdekes a mintázat, van, ahol az önköltséges képzés pontszáma magasabb, mint az állami ösztöndíjasé, ez fura dolog lehet. Itt azt lehet mondani, hogy akkor az a néhány hallgató, aki önköltséges képzésre jelentkezett, eleve magasabb pontszámot ért el, de jellemzően azt lehet mondani, hogy az önköltséges képzések esetében az állami ösztöndíjas pontokhoz képest alacsonyabb ponthatár van.

Hogy alakult a külföldről jelentkezett hallgatók száma?

Az egy külön eljárás. A külföldi hallgatók felvételét az egyetemek saját hatáskörben vagy van az úgynevezett stipendium hungaricum nevezetű nagyon sikeres nemzetközi programunkkal együttműködésen végzik. Ez a felvételi eljárást követően szokott lezajlani. itt az egyetemek meghatározott minőségi kritériumokat visznek végig a felvételi során, ez különböző, például, hogyha a német nyelvű képzéseket nézzük, különböző, hogyha az angol nyelvű képzéseket nézzük. Most 42 ezer külföldi hallgató van a magyar felsőoktatásban, ez nagyjából 15 százalék, 2013-hoz képest megdupláztuk a külföldi hallgatók létszámát a magyar felsőoktatásban. Amúgy még ebből is kiemelkedő az orvos-egészségtudományi nemzetközi hallgatóknak a jelenléte.

Az mindig az volt. Semmelweis, Szeged, Pécs, Debrecen.

Így van, húzóágazat ez. Amúgy Debrecen például a nemzetköziesítés nagy fellegvára. Olyan nemzetközi akkreditációja van a magyar orvosképzésnek, amelyet a világon elismernek.

Ez az arány az, ami a jövőben is maradhat, vagy ezen érdemes fejleszteni? A külföldi hallgató egyrészt itt fizet, másrészt, amikor hazamegy, elmondja, hogy itt tanult.

A 2030-as célunk az, hogy duplázzunk, hogy legalább 80 ezer külföldi hallgatónk legyen, mert ez a magyar felsőoktatás versenyképességét, vonzóképességét erősíti. Viszont az is egyre fontosabb, hogy a nemzetközi képzési programban résztvevő hallgatóknak egyre vonzóbb környezetet kínáljunk Magyarországon, hiszen azt látjuk a magyar gazdasági, munkaerőpiaci adatok alapján, hogy bizonyos területeken üdvös az, hogyha már ide járt jó néhány évig a külföldi hallgató és megtetszett neki Magyarország, maradjon, dolgozzon itt, alapítson itt családot és ezáltal a magyar gazdaságnak, Magyarországnak az erejét vigye még tovább, tegye még erősebbé. Ezt azzal is lehet tovább ösztönözni, hogy az elmúlt időszakban egyre erőteljesebb számos nemzetközi vállalatnak a megjelenése országunkban.

A külföldi hallgatókért a magyar egyetemek a mindenséggel versenyeznek vagy „csak” a szomszédos, illetve közeli fővárosokkal? Prágával, Varsóval, Pozsonnyal, ilyenekkel? Berlinnel?

A közép-európai országok az elsődleges versenytársaink és nem állunk rosszul ebben. Ár-érték arányban a magyar felsőoktatás nemzetközi mércével kiemelkedő.

De kiket figyelnek, amikor azt nézik, hogy a versenyben valójában hogy állunk? Pozsonyt vagy, mondjuk, Bécset?

Képzési területenként mást és mást, de egyre jobban Bécshez zárkózunk fel. Ha a rangsorokat nézzük, most már a világ egyetemei között a legjobb öt százalékban 11 magyar egyetem van és van olyan egyetemünk, amely régiós első. Egyre inkább Bécs irányába tekintünk, hogy kellő ambícióval rendelkezzünk.

Az államtitkár melyik rangsort figyeli, amikor meg akarja tudni, hogy hogy állunk?

A rangsoroknak két nagy típusa van, az egyik az abszolút értékes rangsor. No, abban biztos, hogy nem leszünk versenyképesek, mert ott sok tízezres nagy egyetemek versenyeznek. Ami eredményességet mutat, az a hányados típusú rangsorok, amikor, mondjuk, oktatói, hallgatói létszámmal osztanak le bizonyos tudományos vagy nemzetközi paramétereket. Ebben tudunk előre menni és ezeken belül is vannak szakterületi rangsorok, amikor nem a teljes egyetemek, hanem, mondjuk, az orvosképzését, a művészeti képzését, az állatorvosképzését nézzük az adott egyetemeknek. Ezt is szoktuk vizsgálni. Minden modellváltott intézménynek a szerződésében közösen olyan rangsorcélkitűzéseket definiáltunk, amelynek az elérése esetében bónusz jár.

Mi történik az intézményekkel, ha nem érik el? Nem kapnak bónuszt?

Akkor nem kapnak bónuszt.

Mekkora a bónusz? Mihez lehet mérni a bónuszt, hogyha az egyetem lép előre egyet a rangsorban? Az nagy dolog.

Az előrelépéseket kategóriánként nézzük, egy kategória 50 százalék, két kategória 100 százalékos kutatási finanszírozást jelent, egy évnyi kutatási finanszírozást.

Mennyire számít az egyetemek rangsorolásában a tudományos teljesítmény, a publikáció? Az egy nagyon bonyolult, néha nem is teljesen piaci alapon működő rendszer, néha meg nagyon is piaci alapon, mert fizetni kell, hogy az ember bekerüljön a megfelelő szaklapba.

A tudomány metrikavilága elment ebbe az irányba, és ezzel a versennyel kell nekünk versenyre kelni. A tudományos teljesítmény alapján azt láttuk és azt látjuk, hogy a magyar egyetemek amúgy, ha csak tudományos mércék lennének, előrébb lennének, mint amúgy az összesített rangsorokban, növekszik a tudományos teljesítményünk. Az elmúlt négy évben a négy évvel ezelőtti adathoz képest 78 százalékkal növekedett a nemzetközi tudományos teljesítményünk, ami kiváló, de azt látjuk, hogy a nemzetközi verseny ennél még erősebb, tehát még inkább fokoznunk kell a csapásszámot.

Milyen a hallgatók teljesítménye, mit várnak az érettségi rendszer átalakításától?

Az érettségi rendszer átalakításától azt várjuk, hogy az egyetemek még inkább azokat a hallgatókat tudják megnyerni, akik leginkább illeszkednek az ő képzési, tehetséggondozási profiljukhoz. Éppen ezért a második lépése a megújított felvételi rendszernek az lesz, hogy az ötszáz pontból száz intézményi pont tekintetében abszolút mértékben az egyetem dönt arról, hogy milyen preferenciákat támaszt.

Akkor száz a középiskolai tanulmányi eredmény, ez egy egzakt, mert benne van az ellenőrzőben, a bizonyítványban.

Itt is az egyetem mondja meg, hogy mely tantárgyak esetében kívánja ezt vizsgálni.

És az egyetem meg fogja mondani, közzéteszi a leendő hallgatói számára…

Már tudják.

Már közzétették?

Itt kétéves átmenetre van szükség, igen.

Tudjanak azzal kalkulálni, hogy rá kell feküdni a matekra vagy rá kell feküdni az angolra és így tudja összeállítani a hallgató a saját portfólióját, amivel egy megcélzott egyetemre be tud menni?

Pontosan így van.

Ez jövőre indul, a 2024-es évtől?

Ennek az első lépését azáltal, hogy a minimumpontoknál már nagyobb szabadságot engedtünk, megtettük, jól sikerült. Abban bízunk, hogy a következő évben is ilyen jól fog sikerülni, mert ott már a tantárgyak meghatározásánál, illetőleg a 100 pont meghatározásánál is sokkal nagyobb szabadsága lesz az egyetemeknek.

Olyan plusz pont lehetőségeknek, mint a sport, a honvédelem, a nyelvtudás, mekkora lehet a súlya egy egyetemi felvételi elbírálásban?

Egyeteme válogatja, mondjuk, a Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen kifejezetten magas, de ahogy itt áttekintettük a pluszpontokat, a sport mindenhol jelen van. De szeretném azt jelezni, hogy az önkéntes katonai szolgálat mint honvédelmi pontrendszer, az mindezeken túl 16, 32 vagy egyéves önkéntesség esetén 64 pluszpontot jelent.

Az elég soknak tűnik.

Ez így van.

Mindenféle egyetemen?

Mindenféle egyetemen.

Aki a Bölcsészettudományi Karra megy és önkéntes honvédelmi szolgálatot vállal…

Ez ott is plusz pont.

… annak is számít, aki a Katonai Főiskolára megy?

Mindenhol plusz pontként megjelenik azzal, hogy a bölcsészet területén vagy katonai területen még további plusz pontokat lehet szerezni.

A szakképzésből milyen út kínálkozik a felsőoktatásba? Ennek mi a legegyszerűbb módja, hogyha valaki ezzel akar tervezni?

Örömteli az, hogy nyolc általános után legtöbben a technikumot, a szakképzésnek az egyik formáját választják. Azt is látjuk, hogy a technikumokba már egyre magasabb átlaggal lehet csak bejutni, és a forma a következőképpen néz ki: tanulj szakmát, szerezz érettségit, legyen technikusi vizsgád és ezt követően, ha már az utolsó évek során egy adott egyetemmel harmonizált képzési tartam van, könnyebb bejutnod az egyetemre, ha kiváló eredményeket értél el. Mi több, mivel ez a technikusi képzés egy ötéves képzés, az egyetem fél évet, egy évet ezekből a képzésekből el tud neked ismerni. Ez kifejezetten műszaki területen, az informatika területén indítottuk el, de hasonlóan gondolkodunk amúgy az óvodai nevelői képzés esetében is, hogy az óvodai nevelői képzést az óvodapedagógus-képzéssel hogyan tudjuk így egy irányba fölfűzni, hiszen ez segíti a jelentkezők számát. Amúgy 76 százalékkal nőtt idén a szakképzésből a felsőoktatásba jelentkezők száma.

A tanárokat már említette. A hiányszakmákban, amilyen a tanár, amilyen a diplomás ápoló, vagy ilyen volt vagy lesz az orvos is, hogy alakultak a számok?

Átlagos vagy átlag feletti számokat sikerült elérnünk, amit az előbb említett munkaerőpiaci hosszú távú szerződésekkel is katalizáltunk.

Hogy lehet, mondjuk, egy orvost tervezni? Megnézzük a saját egészségügyi kibocsátásunkat és azt gondoljuk, hogy ez 10-15 év múlva is így lesz vagy súlyozni kell a demográfiai folyamatokkal, az életkor előrehaladtával, a társadalom öregedésével?

Két fő irány van, az egyik az, hogy látjuk, ha valaki beiratkozik, akkor mennyi idő alatt szerez diplomát és a diplomát követően hol helyezkedik el, milyen arányban helyezkedik el az adott területen. Ennek vannak megfelelő szorzói. Látjuk, hogyha a motivációösztönzés működik, ezt hogyan tudjuk javítani, illetőleg látjuk, hogy a magyar társadalomnak milyen orvos, gyógyszerész, diplomás ápoló, ápoló, egészségügyi szakember állományra van szüksége.

Rezidenseknél felvetődött, hogy az államilag támogatott képzésben résztvevők, azok valamilyen módon, leegyszerűsítve mondom, fizessék vissza itthoni szolgálattal a képzésük költségét. Más szakmáknál felvetődhet ez? Egy jól kiképzett informatikust bárki el fog vinni.

A magyar állami ösztöndíj rendszere olyan, hogy ezzel egyben vállalja a magyar állami ösztöndíjas is azt, hogy a végzést követően Magyarországon marad, dolgozik és kvázi, amit előbb mondott, a magyar gazdaságnak, magyar társadalomnak azt a közösségi forrást visszaadja, ami, ahogy már az előbb említettem, egy átlagos fiatal esetében hatmillió forintot jelent.

Meddig? Mert egy informatikusnál ez valószínűleg rövidebb idő, mint, mondjuk, egy bölcsésznél.

Legalább a képzési idejének megfelelően.

Tehát alap- és mesterképzés?

Igen.

Mi a helyzet a Fudan és a Diákváros ügyében?

A Fudan és a Diákváros ügyével kapcsolatban azt tudhatjuk, hogy látható, hogy a nemzetköziesítést több lábra kell állítani. Itt van az Európai Bizottság vitája Magyarországgal, ami diszkriminatív módon az Erasmushoz való hozzáféréstől próbálja meg eltiltani a magyar diákokat. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy nagy nemzetközi egyetemek, legyen szó, akár az Egyesült Államokról, az Egyesült Királyságról vagy más nyugat-európai országokról, egyre szorosabb kapcsolatot tartanak fenn Kínával, Japánnal, Dél-Koreával, Szingapúrral, azokkal az országokkal, amelyeknek a felsőoktatása az elmúlt években nagyon sokat lépett előre kutatási aktivitásában is. Éppen ezért a Fudan egy olyan kínai egyetem, illetőleg van számos más kínai egyetem is, amellyel Csák miniszter úr június folyamán egyeztetést folytatott, akikkel egyre szorosabb kettős diplomás képzéseket kell elindítanunk vagy olyan hármas diplomás képzéseket, amely a kínai partner mellett a magyar partner egyetem mellett nyugati egyetemet is bevonz ebbe. Ebben mi ideális földrajzi helyzetben vagyunk. És ha majd ezeknek a képzéseknek a száma, valamint a kutatási együttműködéseknek a száma kiforrja magát, akkor látható az, hogy milyen nagyságrendű, milyen profilú nemzetközi kampuszra van szükség Magyarországon.

De ezek az együttműködések elindultak? A kettős diplomás képzésekre már jár hallgató?

Van már olyan kettős diplomás képzés, amire jár hallgató, de ezeknek a számát szeretnénk erősíteni, ez a nemzetköziesítési célrendszerünknek az egyik fókusza.

A kettős diploma, az az, hogy az az egyetem is, meg valamelyik hazai egyetem is adja?

Így van, és mind a ketten kölcsönösen elismerjük az adott országban ezeket az egyetemeket.

Körülbelül mekkora létszám kell ahhoz, hogy a campus építése elkezdődjön? Egy idő után valószínűleg ki fogják nőni a saját hazai egyetemeiket a hallgatók.

Az majd ki fogja forrni magát, hogy mikor szükséges szintet lépnünk ebben, de egészen biztos, hogy a kutatási együttműködésekre a megfelelő infrastrukturális hátteret meg kell teremtenünk, hogy a magyar kutatási hálózattal való együttműködésben kutatásaink nemzetköziesítését erősítsük, hiszen ez a Neumann János-programnak az egyik legkiemelkedőbb intézkedése.

Jelentős számban vesznek ebben részt hazai egyetemek?

Egyre több a hazai egyetemi kutatási együttműködés is ebben, illetőleg ezt próbáljuk meg úgy erősíteni, hogy a Horizont-programok esetében, ahol előbb említett módon szintén egy diszkriminatív döntés született, olyan ötmilliárd forintos önerőalapot hoztunk létre, amely a magyar kutatási együttműködéseket támogatja.

De hogyan lehet a Horizont-programban saját pénzzel azt ellensúlyozni, hogy a kutatóink nem vehetnek részt benne? Ez nem pénz, hanem együttműködés meg kapcsolatok kérdése.

Társult tagként a továbbiakban is maradhatnak és a társult tagi kutatási részösszeget finanszírozzuk ebben.

Az Erasmus Pluszban mikor várnak előrelépést?

Ezt nem tőlem kéne megkérdezni, hanem a Bizottság képviselőitől. De itt, ha megengedi, három elvi kérdést fontosnak látok tisztázni. Egy: a felsőoktatás nemzeti hatáskör. Kettő: azt mondhatjuk, hogy az a forrás, ami Erasmus-forrás, az jár Magyarországnak. Három pedig, azzal vádolják a magyar felsőoktatást, hogy az oktatás és kutatás szabadsága sérül. Tegyük föl azt a kérdést, hogy az, hogy az Európai Unió nem biztosít a magyar kutatóknak és a magyar diákoknak olyan forrást, ami az oktatási mobilitást vagy a kutatást biztosítaná, mi, ha nem diszkrimináció? Mi az, ha ez nem a szabadságjogoknak a korlátozása? Mi, Magyarországon azt vállaltuk és azt vállaljuk, hogy 2024. június 30-ig mindenkinek biztosítjuk az Erasmus Plusz keretein belül a megfelelő mobilitást. Az ehhez kapcsolódó döntéseket az ezért felelős Tempus Közalapítvány meghozta, folyamatosan biztosítjuk vagy a meglévő erasmusos kvótákból vagy további költségvetési forrásból azt, hogy a magyar diákoknak, a magyar kutatóknak, a magyar oktatóknak ne legyen érdeksérelme. Mi több, mi annak a 42 ezer külföldi hallgatónak is biztosítjuk ezeket a mobilitási lehetőségeket, akik Magyarországon vannak nemzetközi diákként.

Bízunk benne, hogy az idei ősz folyamán a megfelelő pozitív döntés megszületik Brüsszel részéről.

Itt is tisztázni kell egy dolgot. Nem szeptemberről van szó. A feltételes döntést az előbb említett Tempus Közalapítvány a modellváltó intézmények mobilitási programjainál meghozta, november 23-ig az Európai Bizottságnál pattog a labda, hogy erre mondjon valamit. Magyarország eddig minden olyan kérést teljesített, ami akár a tavalyi évben a közbeszerzésekkel volt kapcsolatos vagy az összeférhetetlenségekről szólt, vagy akár arról, hogy összeférhetetlenség miatt lépjenek vissza bizonyos kuratóriumi tagok. De hogy milyen szürreális tartományban történik ez a diskurzus, az autonómia véleményében a Bizottság legutóbbi javaslata például arról szólt, hogy az akadémiai szereplők, tehát az egyetemi szereplők, akik a kétharmadát alkotják a kuratóriumoknak, lépjenek ki összeférhetetlenség miatt ezekből a kuratóriumokból. Fura dimenzióban zajlanak itt a tárgyalások. De hogy beszéljek egy kicsit a 2024. június 30-át követő időszakról is. Ha esetleg a novemberi döntés, bár bízunk abban ‒ és dolgozunk azon, hogy az kedvező legyen ‒ akkor a június 30-át követő időszakban is lesznek nemzetköziesítési programok, mert az ehhez szükséges költségvetési forrásokkal a 2024. éves költségvetés rendelkezik.

De mi lesz, hogyha a rendszeresen kommunikált érvek továbbra sem szökkennek szárba az Európai Bizottságnál? Készülnek új érvekkel vagy költségvetéssel készülnek?

Az elveinket tartjuk, merthogy ez egy nemzetközi modell, amit megalkottunk, az eredmények azt mutatják, hogy versenyképesebbek a magyar felsőoktatási intézmények, mint voltak kettő vagy négy évvel ezelőtt. Ebből a versenyképességből mi nem szeretnénk visszalépni, ellenben, ha vannak vállalható kompromisszumok, akkor azokat természetesen vállaljuk. Abban az esetben viszont, ha az Európai Bizottság ezt a diszkriminatív döntését fenntartja, akkor a 2024-es költségvetés rendelkezik azokkal a fedezetekkel, amelyekkel jó mobilitást, az egyetemek kapcsolatain keresztül kiváló mobilitási programnak a kereteit is biztosítani tudjuk.

Látják már, hogy ezek a mobilitási programok milyen területeket fognak megcélozni? Mert Erasmus Pluszt meg Horizontot, azt nem nagyon lehet.

Folyamatosan egyeztetünk az egyetemekkel, hogy a magyar nemzetköziesítési stratégiának mi az, ami a legmegfelelőbb lenne.

Európai Unió-stratégiában gondolkodnak? Mert a világ nagy.

Európai Unió-stratégiában is, de ahogy említettem, ki kell terjeszteni a stratégiánkat Észak-Amerikára, ki kell terjeszteni a stratégiánkat azokra a kiváló államokra, amelyek a felsőoktatás területén óriásit léptek előre, említettem Szingapúrt, Dél-Koreát, Japánt vagy még sorolhatnám tovább az országokat.

Figyelik-e a V4-es országok felsőoktatási teljesítményét és az ottani modelleket? Ők közel vannak hozzánk, velük viszonylag könnyű magunkat összehasonlítani. Ők ugyanezt az irányt viszik? Vagy a miénk egy teljesen saját találmány?

A nemzetköziesítésre még visszatérve, ha van direkt olyan ösztöndíjprogramunk, ami a közép-európai országokkal közös, ott is sokkal erőteljesebb együttműködéseket indítottunk el, pontosan azért, hogy a közép-európai, V4-es együttműködéseket erősítsük. Azt lehet mondani, hogy vannak olyan típusú elmozdulások is versenyképesség vonatkozásában, mint a magyar, de mi próbáljuk ötvözni azokat a jó nemzetközi gyakorlatokat, azokkal a meghatározó, kulturális gyökereinkkel, amelyek minket itt megtartottak és megtartanak a Kárpát-medencében.