Áder János köztársasági elnök április 3-ra írta ki az országgyűlési választásokat, vagyis megindult a visszaszámlálás, amihez a pártoknak, jelölőszervezeteknek, az államnak, tehát mindenkinek tartania kell magát. Csizmadia Ervin a politikai versenyzők állapotát illetően elsőként leszögezte, nem egy statikus helyzetről van szó, vagyis ő „mozgó célpontként” szeret a politikára tekinteni.

Példaként az ellenzéket említette, mely esetében különböző szintek voltak megfigyelhetők: múlt október környékén, a miniszterelnök-jelölti verseny idején nagyon felívelő szakaszban voltak, majd következett egy apályszakasz, és megítélése szerint most kezdik visszanyerni az energiákat. Mindenki érzi az ellenzéki térfélen, hogy most következik az igazán kritikus időszak. Éppen ezért nem is ért egyet azokkal a véleményekkel, miszerint az ellenzék elvesztegetett volna két hónapot az előválasztás után, mert olyan feladatokat kellett megoldaniuk, amihez máskor olykor évek is kellenek, ha egyáltalán sikerül megoldódani. „Ez egy rendkívül nehéz dolog, nehezebb, mint lebonyolítani egy miniszterelnök-jelölti előválasztást” – hangsúlyozta.

Ami pedig a másik oldalt illeti, kizárólag a közvélemény-kutatásokat figyelembe véve az látható, hogy a kormánypártok szavazótábora nem rendült meg, sőt, visszanyerte a vitalitását ez a tömeg, és néhány közvélemény-kutatónál a kormányoldal vezet – tette hozzá a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója, aki tehát úgy véli, „nagyjából ott vagyunk, ahol ilyenkor lenni kell”.

A politológus egyetértett azzal az állásponttal, hogy az ellenzék az előválasztás lebonyolítása után „lefagyott”, nem számítva arra, hogy végül Márki-Zay Péter lesz a közös miniszterelnök-jelölt. Erre vélhetően semmiféle forgatókönyv nem volt, hiszen a hódmezővásárhelyi polgármesterről előzetesen nem sokan mondták volna, hogy ő lesz a befutó, ezért nyilvánvalóan itt egy alkalmazkodási folyamatról is szó van – tette hozzá.

A kérdés szerinte az, hogyan lehet ezt a „lefagyást” úgy „eladni”, hogy mégse tűnjön annak. „Ez volt az elmúlt hetekben a feladat, különösen karácsony óta” – fogalmazott Csizmadia Ervin, aki szerint azt a kérdést kellett mérlegelniük, ami egyébként állandóan előjön: cseréljék-e le a megválasztott miniszterelnök-jelöltet. Aztán Gyurcsány Ferenc egyszer csak kiírta a Facebook-oldalára, hogy hagyjuk ezt a dolgot abba, és azóta láthatóan megszűntek az ellenzéki térfélen azok az indulatos hangok, amelyek a Márki-Zay Péterrel szemben felmerültek – fűzte hozzá a szakértő.

Mérlegvonás

Az InfoRádió Aréna című műsorában az is elhangzott, hogy az ellenzéki pártok az együttműködés és az előválasztás révén nem igazán veszítettek semmit, inkább csak nyertek, ugyanis megoldottak egy tíz éve maguk előtt görgetett problémát, ami abból származott, hogy széttagolt volt az ellenzéki térfél. Csizmadia Ervin szerint az összefogás képes volt ennek orvoslására, és ilyen értelemben ebből mindenki nyert azon az oldalon. Persze lehet azt mondani, hogy nem szerepelnek annyit a nyilvánosságban, nem szólalnak meg annyit és beálltak valaki mögé, de a másik oldalról nézve, ez még mindig csak félút – magyarázta a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója, aki egyébként teljesen indokolatlannak és szükségtelennek tartja a hat pártot.

"Általában arra szoktak hivatkozni, hogy a hat párt hat különböző társadalmi csoport, hat különböző igény, de el tudjuk különíteni ezeket az igényeket egymástól?" – tette föl a kérdést Csizmadia Ervin, választ is szolgálva: „Valljuk be, csomó választó szemében mondjuk a Párbeszéd, az LMP és a Momentum között nem biztos, hogy olyan nagy különbség van.” A különbség legfejtebb a Jobbik és az összes többi párt között érzékelhető, de ma már ebben sem lehetünk biztosak – jegyezte meg. „Tehát mindenképpen azt mondanám, hogy a nyereményoldal messze erősebb, de a nyereményoldal is majd igazán akkor hozza meg az igazi eredményt, ha le tudják egyszerűsíteni ezt a pártképletet, mert ennek sok értelme tartósan nincs” – zárta gondolatait.