Berta József bányász, sorkatona (1934–1958) – Várpalota, 1958. január 2.

Portré

„138 napja várom, hogy mi lesz velem, nem tudok még semmit, 15 év lesz-e vagy kötél” – írta Berta József a cellájából 1957. március 28-án. Ezután még újabb kilenc hónap telt el addig, míg sorsa beteljesedett. Várpalotán kapcsolódott be a forradalmi eseményekbe, ahol a szovjet hadsereg a legnagyobb vidéki veszteségét szenvedte el.

Berta József 1934-ben született Veszprémben. Szüleit nem ismerte, menhelyeken, majd egy veszprémi szobafestőnél nevelkedett. Hét általánost végzett, 1949-ben a Könyvterjesztő Vállalatnál lett gyakornok, később segédi képesítést szerzett. Utána kombájnvezetőként helyezkedett el egy állami gazdaságban, és családot alapított. 1954 novemberében sorkatonai szolgálatra bevonult. Egy bányászalakulathoz került, 1955 júliusában Várpalotára helyezték. Mivel családja a városban élt – gyerekei a tárgyalás idején négy és fél, illetve két és fél évesek voltak –, az éjszakákat otthon tölthette. 1956 áprilisában őrvezetővé léptették elő.

A forradalom 1956. október 23-i kitörése után Várpalotán 26-án volt az első tüntetés. Várpalota bányászváros volt, így a párt éppen a bányászoktól várta a proletárdiktatúra megvédését. Nem így történt, a tüntető tömegben főként bányászok és munkások voltak. Néhány katonatársával Berta is jelen volt a szovjet emlékmű ledöntésénél, majd a pártház elfoglalásánál, ahonnan a tüntetők fegyvereket is zsákmányoltak. Miután egy áthaladó szovjet tehergépkocsiból tüzet nyitottak a civilekre, a forradalmárok barikádokat emeltek a 8-as főúton. Berta József egy golyószóróval foglalt el tüzelőállást. Hamarosan három szovjet tehergépkocsi érkezett, és nyomban tüzet nyitott. A barikádnál tűzharc tört ki, a három szovjet tehergépkocsiból kettőt kilőttek. Összesen tizenhárom szovjet katona vesztette életét Várpalotán, ezek közül tizenegy ebben a tűzharcban.

A forradalmi eseményekben és a tűzharcban több bányász-katona vett részt, javarészt csatlakoztak a forradalomhoz. Berta október 27-én belépett a nemzetőrségbe; őrszolgálatot teljesített, és rendfenntartó akciókban vett részt a városban és környékén. November 21-ig volt nemzetőr. Ekkor – azt hallva, hogy a szovjetek agyonlövik a forradalmi vezetőket – többekkel a környező erdőkbe menekült. Onnan a többség nyugat felé indult, de Berta hazament a családjához. 1956 decemberében leszerelt, de ugyanott dolgozott tovább, immár civil bányászként 1957. február 14-i letartóztatásáig.

A népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésével vádolták. Ügyét a Győri Katonai Bíróság különtanácsa tárgyalta Pinczés István százados vezetésével. A per fontosságát mutatja, hogy a tanács a kiemelt ügyekben eljáró népbíróságok hatáskörével rendelkezett. 1957. november 5-én első fokon életfogytig tartó börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték.

A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Szimler János alezredes vezette különtanácsa 1957. december 10-én szervezkedés vezetése mellett a szovjet katonákkal vívott harc miatt bűnsegédként elkövetett gyilkosságban is bűnösnek találta, ezért az életfogytiglani börtönt halálbüntetésre súlyosította. Kegyelmi kérvényét az Elnöki Tanács 1957. december 28-án elutasította, az ítéletet 1958. január 2-án a Budapesti Országos Börtön udvarán végrehajtották.

Források és irodalom

• Győri Katonai Bíróság iratai, Berta József és társainak pere. Hadtörténeti Levéltár XI. GYKB., B. II. 07/1957.
• Rezi József és társai bírósági tárgyalási jegyzőkönyvek Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára XXV. 4. b. B. 428.
• 1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet. Budapest, 1996.
• Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.
• Galambos István: Adalékok az 1956-os forradalom és szabadságharc várpalotai eseményeihez. Krúdy Gyula Városi Könyvtár, Várpalota, 2016.

A kivégzésének napja előtt megjelent Népszabadság híreiből – 1958. január 1.

Boldog új esztendőt!

(...) Tavaly ilyenkor is tudtuk, hogy a szocialista világrendszer, élén a Szovjetunióval, erőtől duzzad, s a világméretű versenyben az övé lesz a győzelem…

(…) Tavaly ilyenkor is tudtuk, hogy a szocialista tábor ereje s a világ kommunista és szocialista erőinek testvéri szolidaritása hegyeket képes megmozgatni…

Győzelmes évet folytattunk

(...) Új évre ébredünk – és világosabban süt a nap. Új égitestek fénye világít a mennybolton.

Új évre ébredünk – és most már ők védekeznek: az igazsággal és az erővel szemben. Új évre ébredünk, s nyilvánvaló: nemcsak az igazság – az erő is a miénk.

Az Arcok 1956-ból sorozat korábbi cikkei itt olvashatók.