A július 7–9. között tartott meghallgatások után a felügyelő bizottság közölte megállapításait a vizsgálatot elrendelő főpolgármester-helyettessel, aki tájékoztatta a színház új vezetőjét. Gy. Németh Erzsébet arra kérte a színház igazgatóját – aki egyben az ügyvezetői feladatokat is ellátja –, hogy saját hatáskörében intézkedjen a felügyelő bizottság megállapításait illetően, hozza meg azokat a döntéseket, amelyek biztosítják a színházban folyó szakmai munka nyugodt légkörét.

A Főpolgármesteri Hivatalban

folyamatban van egy, az intézményekre – így a színházakra is – vonatkozó etikai kódex kidolgozása,

amely iránymutatást ad az ilyen esetek kezelésére – zárul a Városháza kommünikéje.

Mint ismert, a Főpolgármesteri Hivatal azt követően rendelt el vizsgálatot, hogy még március elején a Vígszínház egykori dolgozói nyilatkozatot tettek közzé. A mások mellett Hevér Gábor, Járó Zsuzsa, Kovács Patrícia, Lengyel Tamás, Mészáros Máté, Tornyi Ildikó, Stohl András, Telekes Péter színművészek, továbbá a társulat korábbi rendezőasszisztensei, hangtechnikusa, látványtervezője, sminkese és igazgatói asszisztense által aláírt kiáltványban személyes tapasztalataikról számoltak be az érintettek. Ahogy ők fogalmaztak: (az akkor még regnáló – szerk. megj.) Eszenyi Enikő által gyakorolt

erőszakos és az agresszív vezetői kommunikáció hozzájárult ahhoz, hogy felbontsák a szerződésünket a Vígszínházzal.

Hozzátéve, hogy a Vígszínházban nem állt rendelkezésünkre olyan intézményi fórum, ahol a panaszainkat kivizsgálták volna.

Eszenyi Enikő a sajtó megkeresésre korábban úgy reagált, hogy a Vígszínház működését és az ő személyét „igaztalan támadások” érték, ami szerinte szoros összefüggésben állt a színház igazgatói posztjára pályázó jelöltek meghallgatásával. Az intézményt addig igazgató színművész-rendező március 19-én vonta vissza saját pályázatát, annak ellenére, hogy a szakmai bizottság a botrány kirobbanásakor még őt javasolta volna a pozícióra.

A Vígszínház dolgozóinak akkori többsége, akik a nevüket vállalva szavazni mertek az akkor még regnáló igazgató ellenében, az azóta már megválasztott Rudolf Péter Kossuth-díjas színművész igazgatói kinevezését támogatták.