Éles szemmel figyelik a főszereplők a magyar egészségügyi ellátórendszer "evolúcióját", Varga Péter Pál, a Budai Egészségközpont igazgatója szerint "a napnál is világosabb, hogy a közfinanszírozott egészségügy változásával

egyre nagyobb szerepet kap a magánellátók tömege".

Mint az intézményvezető elmondta, ezek a cégek fragmentálódnak, vannak nagy, nemzetközi tulajdonú gigaellátók, és van kismillió magánrendelő, ahol 1-10 orvos dolgozik.

"Ez a folyamat egyre jobban erősödik, ez jól látható.

Egy évvel ezelőtt ezekben a magánrendelőkben sokkal kevesebb beteg fordult meg, mint ma, és egyre több az olyan magánrendelő, ami nyílik bármelyik utcasarkon.

Ma ha az ember véletlenszerűen eldob egy követ, tuti, hogy egészségközpontot talál el" - fogalmazott az InfoRádió Aréna című műsorában az Országos Gerincgyógyászati Központ alapító-főigazgatója, aki szerint a piaci igény termeli ki ezeket az intézményeket.

Azt elismeri, lesznek olyan rétegek, akik nem tudják megfizetni ezeket a magánszolgáltatásokat, és az is biztos, hogy a fővárostól távolabb, a szegényebb régiókban

"egyáltalán nem lehet elmarasztalni azokat a kollégákat, akik a homálygazdaságban működnek, mert a pacientúrájuk nem tudná megfizetni azokat az árakat, amelyeket egy korrekt adózás mellett kénytelenek lennének kiadni;

nem mentem fel ezeket a szituációkat, csak ismerem" - tette hozzá.

Szerinte mindenhol úgy van, hogy ahol nem adnak számlát egy szolgáltatásért, ott nem ellenőrizhető a tevékenység; egy porszívóval kapcsolatos kárigényt sem lehet érvényesíteni, ha azt számla nélkül vették.

Megítélése szerint egyre komolyabb betegségekkel jelentkeznek a páciensek a magánegészségügyben, "ezek egy része a dokumentáció teljes hiányában bolyong a rendszerben; nem dokumentált, félrekezelt szituációkban az ellátórendszer nem tud mit tenni, nem is beszélve a jogi következményekről".

Hogy miért érdeke a magánellátóknak mégis az, hogy az állami rendszer jól működjön, arról Varga Péter Pál azt mondta, az elmúlt 30 év a népegészségügyről szólt vagy szólhatott volna, és ahogy az optimális népegészségügyi céloktól távolodunk, a közfinanszírozott rendszernek pontosan látja a rendszer "nyavalyáit". Vannak elképzelései, amiket le kéne mérni, számításai, amiket le kéne modellezni.

"Optimálisnak mégiscsak az tűnik, hogy nézzük meg, mennyibe kerül egy betegség gyógyítása.

Nem az adott városban működő kórház fenntartása, hanem az ott gyógyított tüdőgyulladás, combnyaktörés kezelése.

Ha azt tudjuk, hogy mennyibe kerül, a statisztikák alapján pedig azt, hogy ezekből mennyi van évente, meg tudjuk határozni, mi az a reális igény, amivel szembenéz ennek az országnak a népessége. Ehhez kell optimális kapacitást kialakítani. Fogalmam sincs, hogy a mostani ellátórendszer kicsi vagy nagy, mert nem tudom a valós igényeket" - szögezte le Varga Péter Pál.

Ha a számokat tisztáznák, világosan lehetne látni, hogy az állami forrás és az igények milyen arányban állnak egymással.

"Ha nagy a deficit, akkor a deficitre extra forrásokat kell teremteni. Ez a forrás az, ahol az öngondoskodás, a kiegészítő biztosítások, a saját zseb megjelenhet. De akkor tudomásul kell venni, hogy nemcsak a közfinanszírott ellátásba mennek el a betegek,

hanem a jól működő magánszolgáltatókhoz is. Magyarországon ezeket tarkítja egy csomó minden" - fogalmazott az intézményvezető.

A teljes beszélgetést alább megtekintheti, meghallgathatja.