A református Soli Deo Gloria Szövetség 1928-tól 1943-ig rendszeresen tartott konferenciákat Balatonszárszón, amelyeken a magyarság legidőszerűbb kérdéseit vitatták meg. 1934-ben memorandumot fogadtak el a népesedési gondokról, a munkához való jogról, a kivándorlás ellensúlyozásáról és a közoktatás átszervezéséről, 1939-ben a magyar falu helyzete volt a téma.
A legnagyobb jelentőségű az 1943-as tanácskozás volt. A könyvkiadó Püski Sándor és a szervezők célja az volt, hogy a világháború közepette a népi mozgalom íróit, híveit, a magyar szellemi élet hasonlóan gondolkodó kiválóságait
a mozgalmon belül is éleződő viták tisztázására és hatékonyabb összefogásra késztesse a magyarság jövője érdekében.
A találkozón vitázó írók, szociológusok, publicisták, közgazdászok és politikusok az új Magyarország berendezkedésének közgazdasági, szociálpolitikai és közoktatási kérdéseit taglalták, a kérdéseket történelmi összefüggéseikben, nagy távlatú fejlődésükkel, kibontakozásukkal együtt elemezték mintegy 600, többségében fiatal résztvevő előtt.
Kelet vagy Nyugat?
A találkozón jelen volt többek között Németh László, Féja Géza, Kodolányi János, Erdei Ferenc és Veres Péter író, a pedagógus és filozófus Karácsony Sándor, a történész László Gyula és a Nobel-díjas tudós Szent-Györgyi Albert, több kisgazdapárti politikus, köztük Nagy Ferenc és Kovács Béla. A résztvevőkben - érzékelve a második világháború menetében bekövetkezett fordulatot - fel sem vetődött, hogy harcok ne a fennálló rend vereségével végződjenek. Az előadók és a hozzászólók is a következő alapvető kérdésre keresték a választ: a Kelethez tartozunk-e vagy a Nyugathoz,
mi Európa és a magyarság viszonya, hogyan kapcsolódhat egymáshoz a demokrácia és a szocializmus, az individualizmus és a kollektivizmus, a hagyomány és a szabadság.
A legnagyobb érdeklődést Erdei Ferenc és Németh László vitája váltotta ki.
Szocializmus és "minőségszocializmus"
A két eltérő sorsú és világlátású, politikai meggyőződésű ember előadása nemcsak a konferencia további menetét határozta meg, hanem a magyar értelmiség eltérő gondolkodását is reprezentálta. Erdei ekkor fejtette ki elméletét a kettős magyar társadalmi struktúráról, a magyar középosztály kétarcúságáról és "a nemzet alatt" elhelyezkedő, önmagába zárva létező parasztságról. A szociológus szerint a magyar jövő alternatívái a fasizmus, a harmadik oldal és szocializmus, de szerinte az esélyek és a külső körülmények alakulása a szocializmus felé mutatnak, amelynek vezetője a munkásosztály lesz. Erdei, vélhetőleg abban reménykedve, hogy a szocializmus Magyarországon és Közép-Európában mást fog jelenteni, mint a Szovjetunióban, arra szólította fel a fiatal népi értelmiséget, hogy fogadja el ezt a szerinte megkerülhetetlen realitást.
Vele szemben Németh László a túlélés stratégiáját képviselte, és azt kutatta-fejtegette, miként süllyedt "bennszülötté" a középkorban nagy magyar nemzet saját országában, felvázolva - az általa tágabb értelemben vett - értelmiséggé válás perspektíváját. Az író sodró erejű esszéjében a kapitalizmus és a szocializmus közötti "harmadik út", a bennszülött magyarság útja, a "minőségszocializmus" mellett érvelt.
Kiemelkedő eseménnyé vált
Az együttes kiútkeresés példát adott arra, miként lehet az egymástól oly sokban különböző álláspontok között nyílt vitákban a közöset keresni, de a történelem úgy alakult, hogy a tanácskozáson elemi erővel megnyilvánult szellemi energia nem befolyásolhatta érzékelhetően a nemzet sorsát. Szárszó így is a háború utáni időszakra vonatkozó programalkotó tanácskozás, a fasizmus és a háború ellen, valamint a társadalmi haladásért vívott harc egyik kiemelkedő jelentőségű eseménye lett.
A szárszói találkozó ötvenedik évfordulóján, 1993-ban Püski Sándor jubileumi konferenciát szervezett. A balatonszárszói önkormányzat 2000-ben szobrot állított a konferencia emlékére egykori helyszínén, ahol ma a Soli Deo Gloria Református Konferencia Központ található.