„Különböző gyakorisággal ellenőrzik a természetes fürdőhelyeket és a medencés fürdőket. A természetes fürdőhelyeknél általában évi 4 mintavételre kerül sor, ebből egy ellenőrzés történik a szezont megelőzően, utána havonta vesznek mintát. Nagyon fontos a helyszíni szemle is, amikor azt vizsgálják, nincs-e a strandon észlelhető szennyeződés, úszó olajfolt, esetleg intenzív hínárosodás, amely egyéb kockázatokat jelenthetne” - mondta Vargha Márta, az Országos Környezetegészségügyi Központ osztályvezetője.

Hozzátette: a medencés fürdők esetén havi gyakorisággal történik a mintavétel, az egész évben üzemelő strandoknál minden hónapban, a szezonális strandoknál a nyitást megelőzően, illetve a szezonban havonta. Ez csak a laborvizsgálatokat jelenti, hiszen a medencéknél bizonyos vizsgálatokat mindennap, sőt naponta többször is el kell végezni.

„A hatóság ilyenkor ellenőrzi azt is, hogy a higiénés követelmények megfelelőek-e. Nemcsak a vízzel foglalkoznak, hanem a mellékhelyiségek állapotával és a takarítottság mértékével, illetve a szemétszállítást is ellenőrzik, mind a medencés fürdőknél, mind a strandok esetében” - fogalmazott az osztályvezető.

Vargha Márta szerint az ellenőrzés során jó viszonyokat tapasztaltak, az üzemeltetők igyekeznek mindent megtenni azért, hogy biztosítsák a megfelelő körülményeket a fürdőzéshez.

„Eseti kifogások mindenhol előfordulhatnak, ilyenkor az üzemeltető és a hatóság is azonnal intézkedik rendkívüli takarítással, soron kívüli fertőtlenítéssel. Előfordulnak lakossági panaszok is, ezek részben a takarításra vonatkoznak, illetve esetenként a túlzott klóros szagot kifogásolják. Komoly panasz esetén az ÁNTSZ minden esetben a helyszínen is megvizsgálja a problémát” - hangsúlyozta Vargha Márta.

Magyarországon is használják az ivóvizek, fürdővizek UV fénnyel való tisztítását. Az Országos Környezetegészségügyi Központ osztályvezetője szerint azonban a klór nemcsak olcsóbb, hanem megfelelő vízminőséget is biztosít.

„A medencékbe kerülő víz jellemzően ivóvíz, kivéve a gyógyvizeket, ahol egy minősített gyógyvízkút vizével töltik fel a medencéket. A fürdőzőkről és a környezetről számos szennyező anyag bekerülhet a vízbe, ezért klórral végzünk biztonsági fertőtlenítést, mert a klór a kórokozókat már a medencében elpusztítja. Ezt egészíti ki a vízkezelő technológia - ezeknél a medencéknél a vizet folyamatosan forgatják, a forgatott víz pedig egy szűrőberendezésen és fertőtlenítésen esik át, így amikor visszaérkezik a medencébe, megint biztonságos lesz” - mondta Vargha Márta.

Hozzáfűzte: UV-fénnyel is lehet tisztítani a medencék vizet, de ez nem tartós.

„Abban a pillanatban, amikor az UV-fény a vízbe kerül, a víz tiszta lesz, de nem kerül be a vízbe semmilyen maradék hatóanyag, amely megőrizné a víz tisztaságát. Mivel életképes baktériumok kerülhetnek be a fürdőzőkről, a baktériumok akár el is szaporodhatnak. Tehát ha nem alkalmaznánk valamilyen megoldást, ami a baktériumokat elpusztítja, akkor veszélyes is lehet a fürdővíz” - mutatott rá az Országos Környezetegészségügyi Központ osztályvezetője.

Mint mondta, vannak még olyan anyagok a klóron kívül, amelyek hatékonyan fertőtlenítenek, de a leghatékonyabb pillanatnyi tapasztalataink szerint a klór. Illetve vannak olyan kombinált szerek, ahol megoldható a hatékony fertőtlenítés olyan módon, hogy nem keletkezik klóros szag.

„Fontos tudni, hogy nem maga a klór az, ami a klórszagot okozza, hanem a klór reakciója a különböző bekerülő szerves anyagokkal. Ha mindannyian odafigyelnénk arra, hogy zuhanyozzunk, mielőtt bemegyünk a vízbe, és vécéhasználat után is alaposan tisztálkodnánk, akkor nem keletkeznének ezek a kellemetlen szagú anyagok. Itt tehát önmagában nemcsak a klór jelent problémát, hanem azok a vízben lévő anyagok, amelyekkel reagálhat” - jegyezte meg Vargha Márta.

Hozzáfűzte: részben az olcsó ára is indokolja, hogy a klórt használjunk, de több évtizedes tapasztalat is bizonyítja a hatékonyságát. Más vegyszerezést általában kis méretű medencéknél alkalmaznak és ezek a módszerek költségesebbek, mint a klórtartalmú víz használata.

Speciális szabályok vonatkoznak a gyógyvizek tisztítására, amelyeknél csak nagyon ritkán használható klór. A gyógyvizekből a szennyeződés általában vízpótlás útján távozik.

„A gyógyvizeket jellemzően nem klórozzák, pontosan azért, mert a klórvegyületek reagálnak a fürdővíz vegyületeivel és ez a reakció a gyógyvizekben jelenlévő biológiailag aktív anyagokat akár károsíthatja is. Vannak viszont olyan összetételű gyógyvizek, amelyekre a klór nem hat kedvezőtlenül, ezért fertőtleníthetők” - mondta el Vargha Márta.

Az osztályvezető arról is beszélt, hogy léteznek olyan gyógyvizek is, ahol csak más fertőtlenítési módszerek alkalmazhatók biztonságosan, illetve vannak olyan gyógyfürdők, ahol a vízcsere mértékével és gyakoriságával biztosítják, hogy mindig megfelelő legyen a medencében a vízminőség.

„A sós gyógyvizeknél például biztonsággal lehet klórral is fertőtleníteni. A szulfidos vizek pedig egyáltalán nem fertőtleníthetők, mivel nagyon illékony és könnyen reagáló anyag. A gyógyvizeknél a leggyakrabban alkalmazott módszer a nagy mennyiségű vízpótlás. Míg az úszómedencék vizét sokszor visszaforgatják és kezelés után visszaengedik, a gyógyvíz bekerül a medencébe és azonnal távozik, tehát folyamatosan cserélik a vizet, így biztosítják, hogy az esetlegesen szennyeződött víz eltávozzon és a helyére folyamatosan friss víz kerülhessen” - részletezte az Országos Környezetegészségügyi Központ osztályvezetője.

Mint mondta, létezik olyan fürdő, ahol UV-fényt is alkalmaznak, tehát elterjedőben vannak a modern technikák, illetve vannak olyan helyek, ahol a gyógyvízre is alkalmaznak speciális szűrőket.

„Ha gyógyvizet szeretnének fertőtleníteni, akkor ezt minden esetben külön kell engedélyeznie a hatóságnak, a gyógyvíz összetételének ismeretében. A legtöbb esetben, pontosan emiatt, nem alkalmaznak klórt gyógyfürdőben” - mondta Vargha Márta az InfoRádiónak.