"Ebben a felfogásban, ahogy Viktor Rizsakov rendezi, nincsenek annyira kiélezve a figurák vagy a karakterek és nincs is adott társadalmi rétegbe helyezve, tehát ezek nem hajléktalanok, hanem mi vagyunk, rólunk is szól akár, színészekről vagy azokról, akik nézik az előadást" - mondta Trokán Nóra.

"Natasa az egyetlen, akiben még van lehetőség ebben a társaságban, akik együtt élnek a menedékhelyen. Benne még van jövő és remény, hogy valaha ki fog innen keveredni. Mindig ott van hátul, a kisagyában, hogy valószínű, hogy ez nem fog sikerülni. Van egy-két ember, akivel elmehetne, de az egyik részeges, a másik tolvaj, szóval igazából nincsenek túl jó esélyei" - mondta a szerepéről Trokán Nóra.

A színésznő hangsúlyozta: "meghatározatlan a tér, ami nem korlátozza a történetet egy bizonyos társadalmi rétegre, akárkivel megtörténhet. A hely egy hatalmas fehér mező, a hatalmas fehér kivetítőre időnként mindenféle képek és hangulatok vannak vetítve."

Az előadás során mindenki egy-egy bábot cipel magával. Trokán Nóra jelezte: "nem bábelőadás készül, többféle megfejtésünk van a bábokra: a másik énünk, aki mer kimondani dolgokat, vagy a gyengébbik, érzékenyebbik oldalunkat képviseli, mindenkinek többféle személyisége lehet. Viktor azt akarja hangsúlyozni, hogy az emberiség elvesztette a fonalat, nem tudjuk, mi az irány, és azt keresi, hogyan lehetne visszatalálni az emberhez."

"Az elveszett, reménytelen helyzetbe érkezik Luka (Törőcsik Mari), aki megmozgatja a szálakat. Mindenki másként éli meg a meghatározatlan személyiségű, érdekes figurát, illetve a megjelenését, mindenkibe belepöccint és elindítja valamilyen irányba" - mondta Trokán Nóra.

"Úgy van rendezve az előadás, hogy mindenki mindig színpadon van, ha nincs valakinek jelenete, akkor színészként van ott, egy csapat vagyunk, akik ezt a történetet átadjuk, nyitott a dolog" - mondta Trokán Nóra.