A PPKE Információs Technológiai és Bionikai Karának alapító dékánja, a celluláris hullámszámítógép rendszerének megalkotója, a hazai bionikai képzés megteremtője fiatalok nemzedékeit indította el a világszínvonalú kutatómunka felé.

"Emberi nagylelkűségét, szerénységét, a jó ügyért való lelkesedését és a diákokért való fáradhatatlan törődést hagyta ránk örökül" - emlékezik a professzorra az egyetem.

Roska Tamás 1940. szeptember 24-én született Budapesten, tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta, ahol 1964-ben szerzett kitüntetéses villamosmérnöki diplomát.

1967-ben egyetemi doktori címet, 1973-ban a műszaki tudomány kandidátusa, majd 1982-ben a műszaki tudomány doktora fokozatot szerzett. Az MTA 1993-ban levelező, 1998-ban rendes tagjává választotta.

1964-1970 között a Műszeripari Kutató Intézetben dolgozott, részt vett elektronikus műszerek fejlesztésében, majd aktív hálózatok szintézisével foglalkozott, elektronikus áramköröket analizáló algoritmusokat és számítógép-programokat dolgozott ki. 1970-1982 között a Távközlési Kutatóintézetben dolgozott tudományos főosztályvezetőként.

Munkája elsősorban a nemlineáris áramkörök elméletéhez és az elektronikus áramkörök számítógéppel segített tervezéséhez kapcsolódott, tagja volt a Csurgay Árpád akadémikus alapította tudományos iskolának. 1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetéhez (SZTAKI) került, amelynek tudományos tanácsadója lett. 1991-ben az intézet duális és neurális számító rendszerek kutatólaboratóriumának vezetőjévé nevezték ki, majd kutatóprofesszori megbízást kapott.

1990-ben a Veszprémi Egyetem (ma: Pannon Egyetem) Mérnöki Karának automatizálási és informatikai tanszékének egyetemi tanárává nevezték ki. Az egyetem műszaki informatikai részlegének alapító szakvezetője, 1997-2002 között a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) egyetemi (1989-től címzetes egyetemi) tanára volt. 1998-ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Karának alapító dékánja lett. Dékáni pozícióját 2006-ig töltötte be.

1974-ben, illetve 1989-től évente a berkeleyi Kaliforniai Egyetem vendégkutatójaként dolgozott, s társfeltalálója volt az első programozható analogikai szuperszámítógép elvének (CNN Univerzális Számítógép, Leon O. Chua professzorral), valamint a "CNN bionikus szem"-nek.

Számtalan hazai és nemzetközi szervezet, köztük 1993-tól a londoni Európai Akadémia, 1994-től a salzburgi Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja volt.

1993-ban Gábor Dénes-díjjal, 1994-ben Szent-Györgyi Albert-díjjal, 2000-ben a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány fődíjával, 2007-ben Prima-díjjal tüntették ki.

1994-ben Széchenyi-díjat kapott a mesterséges képfeldolgozók kutatásában elért jelentős nemzetközi visszhangot kiváltó eredményeiért, és az ezek alapján létrehozott kísérleti vizuális érzékelők kidolgozásáért (Hámori Józseffel). 2002-ben Bolyai-díjjal, a magyar tudomány legnagyobb értékű kitüntetésével ismerték el, ezzel a díj második kitüntetettje lett. 2010 októberében a neurális hálózatok, a nemlineáris rendszerek és hálózatok, a vizuális információfeldolgozás, valamint a celluláris szuperszámítógépek terén végzett nemzetközileg is elismert tudományos, kutatói munkásságáért, oktatói tevékenységéért átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal állami kitüntetést.