A vizsgált törvény szerint semmisek a 2006 őszi tömegoszlatásokkal összefüggésben hivatalos személy elleni erőszak, rongálás, garázdaság miatti, kizárólag rendőri jelentésre, tanúvallomásra alapozott ítéletek. A jogkövetkezményeket a bíróságoknak kellett megállapítaniuk.

A törvényt húsz ítélkező bíró támadta meg az Ab előtt, mert álláspontjuk szerint az sérti a többi között a jogállamiság, a hatalommegosztás és a bírói függetlenség elvét, illetve az emberi méltósághoz és a jó hírnévhez fűződő jogokat.

Az Ab korábbi gyakorlatával összhangban arra alapította döntését, hogy a törvényhozónak jogában áll politikai céljai megvalósítása érdekében az "igazságtételi" jogalkotás, melynek azonban összhangban kell állnia az alaptörvénnyel.

Az Ab szerint nem sérti a jogállamiság követelményét a "jogerő áttörése", azaz a jogerős bírósági döntések törvényhozás általi megváltoztatása, ha kizárólag az elítéltek javára történik.

Így tehát a jogalkotó nem sértette a hatalmi ágak megosztásának és a bíró függetlenségnek az elvét azzal, hogy a törvény erejénél fogva semmissé nyilvánította azok elítélését, akiket a 2006. őszi tüntetésekhez kötődő eljárásokban ítéltek el.

Ugyan az Országgyűlés a bíróságokra feladatot rótt, de ezzel nem csorbította azok alaptörvényben biztosított függetlenségét, önállóságát. A törvény bizonyos esetekben "méltányolható körülményekre" figyelemmel mérlegelést is lehetővé tett, a döntések ellen pedig jogorvoslatot biztosított.

Az Ab megállapította, hogy a semmisségi törvény nem okozta a jó hírnév sérelmét azzal, hogy csak a rendőri jelentés, illetve rendőri tanúvallomás alapján elítélteket kívánta jóvátételben részesíteni. Ezzel csupán behatárolta a semmisséggel érintett ügyek csoportját, ideértve a nem aggályos rendőri intézkedések eseteit is.

Az Ab rámutatott arra, hogy a jogalkotó más utat is választhatott volna - például törvényt alkot az amnesztiáról -, azonban más államok tapasztalatait is figyelembe véve, a többi lehetséges út bejárása sem garantált volna hatékonyabb, problémamentes megoldást.

"A rendkívüli és nem ismétlődő helyzetek kezelésekor a társadalmi megbékélés szempontjainak érvényre juttatása során a jogalkotónak kellő szabadsággal kell bírnia, feltéve, hogy az Alaptörvény rendelkezései nem sérülnek" - állapította meg a testület.

A döntésben nem vett részt Balsai István, a vizsgált törvény egykori beterjesztője. A 14 eljáró alkotmánybíróból három, Bragyova András, Kiss László és Lévay Miklós különvéleményt készített.

A hétfőn meghozott határozat teljes szövege az Ab honlapján olvasható.