A LÜ pénteken közleményben emlékeztetett: a legfőbb ügyész a parlamenti bizottsági meghallgatásán tett ígéretet erre. Az ügyészség ezért törvényességi szempontból áttekintette a történtekkel összefüggésben készült különböző bizottsági és bírósági jelentéseket, és megvizsgálta azokat az ügyeket, amelyeket a semmisségi törvény érinthet.

A dokumentum rögzíti: bár egy rendőrségi utasítás szerint a dokumentációs csoport feladata a jogsértések, illetve a rendőri intézkedések rögzítése, a felvételeken több esetben csak az látható, hogy az elfogott emberek kamerába mondják adataikat. Az összefoglaló kitér arra is, hogy az V. kerületben korszerűsítés miatt leszerelték a kamerákat, így ott akkor nem készültek felvételek.

A rendőrtanúkkal kapcsolatban az ügyészség azt rögzítette: helytálló a Fővárosi Bíróság megállapítása, hogy "közöttük a bajtársi szolidaritás olyan mély, hogy akár a hamis tanúzást is felvállalják annak érdekében, hogy a vádlottak padján ülő társaik felmentésére kerüljön sor." Az ügyészség hozzátette: hamis tanúzás miatti eljárás megindítására azonban nincs törvényes lehetőség, egy részük valóban nem észlelhette a bántalmazást, aki észlelte, de nem jelentette, jelentési kötelezettség megszegését követte el, aki pedig bántalmazott, hivatalos eljárásban követett el bántalmazást. Hamis tanúzásért pedig nem büntethető az, aki valós vallomással magát vádolná bűncselekménnyel.

Az összefoglaló szerint bizonyítható bántalmazások általában a jogszerű intézkedés során rövid, egy-egy mozzanatos cselekmények voltak.

Az azonosító jelvénnyel kapcsolatban felidézték: a Központi Nyomozó Főügyészség megállapította, hogy a jelvény viselésének mellőzését lehetővé tevő országos rendőr-főkapitánysági utasítás ellentétes volt a rendőrségi törvénnyel, amely kimondja, hogy a rendőrt intézkedése során az egyenruhája és az azonosító jelvénye vagy a szolgálati igazolványa igazolja. Ráadásul az utasítás a 2006. szeptember 19-22. események idején még nem is volt hatályban. Ezzel összefüggésben a történteket vizsgáló parlamenti albizottság feljelentése alapján a Debreceni Katonai Ügyészség folytat eljárást elöljárói intézkedés elmulasztása miatt.

Az ügyészség rögzítette azt is, hogy a rendőrség által a tömegoszlatások során használt sörétes vadászpuskákat, gumilövedékes, illetve granulátumos lőszereket nem rendszeresítették.

Az ügyészség 177 előzetes letartóztatási indítványt terjesztett elő, azt első fokon 147 esetben rendelték el, 6 ember került házi őrizetbe, 9-en kaptak lakhelyelhagyási tilalmat. Az elsőfokú döntések ellen 128 esetben jelentettek be fellebbezést, másodfokon pedig mindössze 18 ember letartóztatását ítélték indokoltnak, s többségüket szabadlábra helyezték.

A letartóztatási indítványokkal kapcsolatban a dokumentum rögzíti: megalapozottságukról kizárólag az elkészítésükkor rendelkezésre álló adatok alapján lehet dönteni. A bíróság által mellőzött kényszerintézkedésekről az ügyészség azt írta, öt ember esetében még rendőri jelentés formájában sem volt bizonyíték, hogy az érintettek erőszakos magatartást tanúsítottak volna, 19 embernél a gyanúsítottak védekezését fogadta el a bírósági a rendőri jelentésekkel szemben. Két esetben a rendőri jelentéssel nem találta kellően alátámasztottnak a gyanút a bíróság, egy esetben meg az ügyészség szerint a bíróság téves álláspontra jutott, mert szerintük az illető bár erőszakos magatartást valóban nem tanúsított, "szándékerősítő jelenlétével" bűnsegédként elkövette a garázdaságot.

Az irat rögzíti azt is, hogy több ügyészségi nyomozást megszüntető határozatban hiányosság tapasztalható, mert bár rögzítették, hogy rendőrökkel szembeni agresszív csoportokkal mozogtak a terheltek, nem vizsgálták meg, hogy hivatalos személy elleni erőszak vétségét követték el. Mivel azonban ezek a határozatok 2007 első félévében születtek, azok megváltoztatására az elévülés miatt nincs lehetőség.

Megvizsgálták a letartóztatásokkal kapcsolatos bírói kifogásokat is, ez alapján az ügyészség rögzítette: több indítványuk volt hiányos, mert semmilyen körülményt nem tartalmaztak a szökés veszélyének alátámasztásaként. Az ügyészség ugyanakkor vitatta a bíróságnak azt az érvelését, hogy több esetben a bűnismétlés veszélye nem merült fel. Szerintük az utcai zavargások idején többen is követtek el jogellenes cselekményeket, akik megszokott, hétköznapi körülmények között ilyet nem tennének, így esetükben alappal hivatkoztak az eljáró ügyészek a helyzet normalizálódásáig erre a veszélyre.

Az ügyészség szerint a rendőri jelentések megalapozott gyanút alátámasztó bizonyítékként történő elfogadása sem kifogásolható, ezt a bíróság is rögzítette 2006. október elején. Amikor felmerült, hogy a jelentések nem megbízhatóak, az eljáró ügyészek általában csak egyéb bizonyítékokkal emelt vádat.

Az ügyészség cáfolta, hogy automatizmusként, a rendőri előterjesztések alapján készítették indítványaikat. Szerintük ezt támasztja alá, hogy 24 esetben a rendőri előterjesztés ellenére nem indítványozták az előzetes letartóztatást, és volt, hogy az ügyészség szüntette meg a bíróság által elrendelt kényszerintézkedést.

Az összefoglaló szerint a hibák a rendkívüli szituációra és az óriási mennyiségű előterjesztésre vezethetők vissza. Erre tekintettel intézkedtek arról: a főügyészségek dolgozzanak ki tervet a megszokottat jelentősen meghaladó számú intézkedések esetére.

Szintén a vizsgálat tapasztalatai alapján együttes iránymutatást adott ki a LÜ a rendőrök által elkövetett foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés és a hivatalos személy elleni erőszak elkövetésére irányuló csoportban való részvétel helyes értelmezésére.