Fontosnak mondta, hogy megértessék a közvéleménnyel: a rakétatámadás eshetősége nem holnap fenyeget ugyan, de a NATO új, hosszú évekre szóló stratégiájának fel kell készülnie e potenciális veszélyhelyzet kezelésére, ezért van szükség az európai rakétavédelem kiépítésére.

Anders Fogh Rasmussen NATO-főtitkár elképzelései szerint a csapatok védelmét már ma is szolgáló, meglévő rakétavédelmi rendszereket elviselhető költséggel össze lehetne kapcsolni és tovább lehetne fejleszteni úgy, hogy az Európa gyakorlatilag teljes lakott területét oltalmazza. Ehhez a katonai infrastruktúra zömét az Egyesült Államok adná, de a védelmi rendszerbe az oroszok is bekapcsolódhatnának.

A rakétavédelem tervéről a NATO november 19-20-i lisszaboni csúcstalálkozóján kívánnak hivatalosan dönteni. A csütörtöki miniszteri tanácskozások nyomán világossá vált, hogy a szövetség egyes tagjai részéről nem is annyira a rakétavédelem helyeslését illetően van némi bizonytalanság, hanem annak megítélésében, hogy a rakétavédelem kifejlesztésével párhuzamosan rá kell-e lépnie a NATO-nak az Európában tárolt amerikai nukleáris fegyverek fokozatos kivonásának útjára.

Németország erre igenlő választ szeretne adni, és Guido Westerwelle német külügyminiszter most arról beszélt, hogy a lisszaboni csúcsot a leszerelés jegyében kell megrendezni. Hervé Morin francia védelmi miniszter szerint azonban a rakétavédelem semmiképpen nem helyettesítheti, legfeljebb kiegészítheti a nukleáris elrettentést. Franco Frattini, az olasz diplomácia irányítója úgy vélekedett: a franciákat aggasztja, hogy a fokozatos nukleáris leszerelés általános tendenciájának kibontakozása esetén csökkenne azon államok súlya, amelyek atomütőerőt tartanak fenn.

A lisszaboni csúcs másik fő témáját, a NATO stratégiai koncepciójának a tervezetét is megvitatták a csütörtöki brüsszeli miniszteri tanácskozáson. Martonyi János elmondta, hogy az új, elfogadandó koncepció az egyensúlyokra épül, több értelemben is.

Egyensúly van abban, hogy a koncepciótervezet egyfelől megőrzi a NATO hagyományos alapfunkcióját - a tagállamok megvédését támadás ellen -, másfelől kezelni kívánja a nem hagyományos, újszerű biztonsági kockázatokat is. Ugyanígy egyensúlyelemként fogható fel, hogy megmarad a szervezet védelempolitikai jellege, de az új koncepció szintén megfogalmazza a más nemzetközi szervezetekkel partneri kapcsolatokra való törekvés célkitűzését.