Rendkívüli vizsgálatot kezdeményezett július 23-án Vitézy Dávid, a BKV felügyelőbizottságának tagja a cég humánpolitikai igazgatójának továbbfoglalkoztatása ügyében. Aznap Kocsis István, a társaság vezérigazgatója is ellenőrzést indított az ügy tisztázására, akárcsak a BKV-t felügyelő MSZP-s főpolgármester-helyettes, Hagyó Miklós.

Szalainé Szilágyi Eleonóra végül július 27-én távozott a cégtől, amikor Vitézy Dávid felvetette: a humánpolitikai igazgató a meghosszabbított felmondási idejének végén már betöltötte a nyugdíjkorhatárt, tehát nem járna neki végkielégítés.

Két nappal később a Fidesz bejelentette, hogy a legfőbb ügyészhez fordul a személyzeti vezető végkielégítésének ügyében, mivel felmerül a különösen nagy kárt okozó hűtlen vagy hanyag kezelés tényállása. Az ellenzéki párt egyúttal kezdeményezte Balogh Zsoltnak, a BKV általános vezérigazgató-helyettesének és Székely Gábornak, a felügyelőbizottság elnökének felmentését, valamint lemondásra szólította fel Hagyó Miklóst is.

A BKV július 30-án bejelentette, hogy a botrányok nyomán átvizsgálja végkielégítési rendszerét, addigra ugyanis a Magyar Nemzet megírta: Bosnyák Gyula, a cég korábbi stratégiai igazgatója egyévnyi munkaviszony után csaknem 40 millió forintos végkielégítéssel távozott a BKV-tól.

A következő pofont a munkaügyi bíróságtól kapta a BKV: a testület első fokon 100 millió forint megfizetésére kötelezte a közlekedési vállalatot, mert Szalai Lászlót azonnali hatállyal, végkielégítés nélkül küldte el.

Augusztus 10-re elkészült a BKV belső vizsgálati jelentése, amely szerint Szalainé Szilágyi Eleonóra, a BKV volt személyzeti igazgatója nem volt jogosult a végkielégítésre, mert a kiutalásakor már hónapok óta több mint havi 200 ezer forint nyugdíjat vett fel. Az Index tulajdonába került jelentés szerint Szalainé szerződésének megszüntetésekor és meghosszabbításakor ezt a tényt nem jelentette be, ezért "a társaság számára gazdasági szempontból előnytelen szerződés" köttetett. Így a vizsgálat szerint a törvényi szabályozást és az azon alapuló kollektív szerződést figyelembe véve a végkielégítés átutalásának időpontjában Szalainé nem volt jogosult a pénzre. A jelentés nyomán Kocsis István feljelentést tett az ügyben a rendőrségen.

A BRFK szóvivője, Tafferner Éva három nappal később bejelentette, hogy összevonták Kocsis István augusztus 10-i feljelentését a rendőrség által vasárnap indított nyomozással, mivel a megfogalmazott tényállás mindkét esetben megegyezik.

Vitézy Dávid aznap úgy nyilatkozott: a BKV-t az elmúlt két évben pénzkifizető helyként használták. Már Kocsis István vezérigazgatóvá választása előtt, 2006-ban, 2007-ben és 2008-ban is voltak végkielégítési ügyek - mondta az InfoRádiónak a Fidesz által delegált felügyelőbizottsági tag, aki szerint meg kell vizsgálni a korábbi vezetők felelősségét is.

Az ÁSZ nem vizsgálódhat

Hétfőn kiderült, hogy az Állami Számvevőszéknek nincsen jogi felhatalmazása - és kapacitása sem - arra, hogy átfogóan vizsgálja a BKV-t. Kovács Árpád ÁSZ- elnök szerint nem elfogadható, hogy a BKV Zrt. egyik vezetője a nyugdíjazása után tovább dolgozott a vállalatnál, de - mint hozzáfűzte - az önkormányzati és a közvetett állami cégeknél hiányzik az üvegzseb törvény alkalmazása: a vállalatok megtagadhatják az adatok kiszolgáltatását.

Ugyancsak hétfői hír, hogy Demszky Gábor főpolgármester teljes tisztújítást kezdeményez a BKV Zrt. igazgatóságában és felügyelőbizottságában. A Városháza kommunikációs igazgatója közölte, hogy hogy a betegszabadságon lévő Hagyó Miklós (MSZP) főpolgármester-helyettes szóban felajánlotta, hogy átadja a BKV felügyeleti jogát.

Kedden ezt már kerek perec cáfolta Hagyó Miklós szóvivője, Horváth Éva, akinek munkaviszonyát a BKV-nál néhány órával később rendes felmondással megszüntették. Horváth Éváról az Index írta meg, hogy 2007 eleje óta a BKV fizetett munkatársa. A kommunikációs szakértő az Indexnek elismerte, hogy mindkét helyen dolgozik, de hozzátette, hogy a nemzetközi és a hazai gyakorlatnak megfelelően, mint kommunikációs szakember, és amíg nincs összeférhetetlenség, addig annyi helyen vállalhat munkát, amennyit teherbírása enged.