A leveleket szájuk elé tartva hangjuk frekvenciája alacsonyabb lesz. Így az ellenség - kígyó, ködfoltos párduc, tigris vagy ember - azt hiheti, hogy nagyobb prédával van dolga. A majmok a leveles trükköt vészhangok keltésénél alkalmazzák.

Madeleine Hardus, a holland Utrechti Egyetem primatológusa elmondta a BBC hírportálnak (www.bbc.co.uk), hogy az emberszabású majmok kommunikációját hagyományosan alábecsülik a kutatók, és hogy legközelebbi rokonainknál akár a nyelv előfutárainak nyomait is fellelhetjük. Az új ismeretek valószínűsítik, hogy a főemlősök hívóviselkedése nem teljesen ösztönös, hanem tanult.

Hardus és kollégái Borneó indonéziai részén, Kalimantan mocsarain át követték az orangutánokat, mikrofonnal a kezükben. Az emberszabásúak háromféleképp adták ki vészhangjaikat: csupán ajkaikkal, illetve egyik kezüket vagy leveleket szájuk elé tartva. A hangokat egy hangstúdióban elemezve a kutatók kiderítették, hogy a három verzió akusztikailag is különbözött egymástól - a "leveles" maximális frekvenciája volt a legalacsonyabb. A nagyobb állatoknak mélyebb a hangjuk, tehát a majmok célja egyértelműen az volt, hogy nagyobbnak hassanak.

Az esőerdőben ritkán lehet teljes egészében megpillantani egy orangutánt, így nagyságát is nehéz felbecsülni. Ezért igen hasznos a hangváltoztatási trükk, a ragadozók ugyanis inkább hang alapján tájékozódnak prédáikról.