A Föld napja alkalmából az Inforadio.hu áttekintette, hogy az elmúlt években milyen jóslatok láttak napvilágot a 2100-ra körvonalazható magyar jövőt illetően.

Mediterrán nyaralás vagy sivatagi rémálom?

A klímakutatások általában szerény optimizmusra adnak okot, amennyiben többnyire azt prognosztizálják, hogy Magyarországon 2100 környékén a mostani mediterrán éghajlathoz hasonló, talán leginkább a mai Toszkánára jellemző viszonyok várhatóak. Akiben mindez a kellemes nyaralások emlékét idézné fel, inkább gondoljon a hosszú és aszályos nyarakra, a rendre előforduló és sok problémát, halálesetet okozó úgynevezett "hőségévekre". (Ilyen év volt például 2003, amikor az átlaghoz képest is nagyobb volt a forróság. Száz év múlva majd az akkori viszonyokhoz képest lesznek pusztítóbb nyarak...) A sivataghoz képest viszont biztosan jobb lesz.

A kánikuláról alkotott fogalmaink tovább változnak: a most gyakorinak mondható 36-38 fokos hőmérsékleti csúcsok helyett 42-43 fokos levegő-hőmérsékletre lehet számítani.

A legrosszabb esetben Magyarország egyes részein 100 év múlva mutatkozhatnak a félsivatagosodás folyamatai, de ezt nem tartják valószínűnek. A jövőben az viszont előfordulhat, hogy a relatíve kellemesnek tűnő mediterrán hangulat helyett inkább olyan klímát kell elképzelnünk utódaink számára, mint amilyen ma tapasztalható például Románia dél-keleti részein, vagy Bulgária egyes területein.

A Földre vonatkozó prognózisok szerint 100 év múlva vélhetően minimum 2 fokkal emelkedik az átlaghőmérséklet, de az sem kizárt, hogy az emelkedés akár 6 fokos lesz.

Húsz év múlva

Magyarországon a csapadék éves mennyisége nem lesz kevesebb 2100 környékén, éven belüli eloszlása viszont sokkal rosszabb lehet. Nyáron a jelenleginél jóval kevesebb lesz a csapadék, télen viszont a mostaninál sokkal több. Vélhetően a nyelvből kikopik majd a nyár és tél kifejezés, lesz majd forró és száraz időszak, illetve enyhébb hőmérsékletű, de nagyon csapadékos "félév".

Minderre egyébként nem kell egy évszázadot "várni", bizonyos prognózisok szerint húsz év múlva a nyári csapadék mennyisége a mostanihoz képest is 10-15 százalékkal kevesebb lesz, a téli időszakban viszont több.

A sok csapadéknak, még ha nem a legjobbkor érkezik is, meglesz az előnye: a Kárpát-medencét nem fenyegeti majd az elsivatagosodás veszélye. Nem fog kiszáradni a Balaton sem, de a víz szintje csökkenhet.

A jövőkutatók szerint az élelmiszer-ellátással nem lesz probléma, hiszen a mezőgazdaság a vázolt klímaváltozáshoz könnyen tud majd alkalmazkodni. Sőt, egyes vélemények szerint Magyarország számára az egyik kitörési pont éppen az élelmiszer-termelés lehet, hiszen a Föld számos pontján fog ellehetetlenülni a mezőgazdaság.

Hányan leszünk, kik leszünk?

A klímaváltozás mellett a népesség alakulása is meghatározó a jövő szempontjából.

Egyes előrejelzések szerint Magyarország népessége 2050-re 8 milliós szintre csökkenhet. Ezen belül a bevándorlók aránya a saját termékenységi hozadékkal 300 ezer fő körül lesz. Bizonyos demográfusok szerint Magyarországra évente átlagosan mintegy 50 ezer embernek kellene bevándorolnia ahhoz, hogy a népességszám 2050-re 10 millió körül maradjon.

Vannak olyan prognózisok is, amelyek szerint viszont mintegy 50 és 100 év múlva is 10 millió magyar állampolgár él majd itt. Ehhez azonban olyan családpolitikára lesz szükség, amely a jelenleginél több gyermek születésére ösztönöz. Azok a koncepciók, amelyek szerint 100 év múlva is 10 millióan leszünk, azzal számolnak, hogy az egészségi állapot javításával el lehet érni, hogy a születéskor várható átlagos élettartam 80 év fölé emelkedjen. Ám még így is elengedhetetlen, hogy a jelenleginél évente 10-15 ezerrel több bevándorló érkezzen Magyarországra.

Energiafelhasználás

A jövő fürkészése szempontjából a klímakutatók és a demográfusok mellett az energiafelhasználás kutatói tudnak még viszonylag pontos prognózisokkal szolgálni, bár ezek a tanulmányok is leszögezik, hogy azt nem lehet tudni, milyen életformák és milyen fogyasztási szokások lesznek általánosak 50, vagy 100 év múlva.

Az energiafelhasználás szempontjából közhely, hogy a ma használt fosszilis energiahordozók mennyisége véges. A jelenlegi álláspont szerint legkésőbb 100 év múlva gyakorlatilag kimerülnek a mostani források, a világ energiaszükségletét szinte kizárólag a megújuló energia és az atomenergia szolgáltatja majd. Néhány évtized múlva a háztartások energiaigényének nagy részét minden bizonnyal Magyarországon is napelemek biztosítják majd.

Magyarország szempontjából "örökzöld" téma ezen a téren a folyók, elsősorban a Duna ilyen célú hasznosítása. Rendre szóba kerül, hogy Ausztriában a Duna 220 kilométeres szakaszán összesen 10 vízerőmű működik, a folyó teljes hosszában pedig 55, és hogy az "osztrák normatíva" szerint csupán a Pozsony-Komárom szakaszon két erőmű is lehetne.

Nem kizárt tehát, hogy a Duna védelmének szempontja is kényszerűségből felpuhul, és az elkövetkező 100 évben számos erőmű csúfítja majd az amúgy sem keveset elszenvedő folyó magyarországi partjait.