Boros Miklóst hivatalos személy ellen, hivatalos eljárásban elkövetett emberöléssel, valamint lőfegyverrel és lőszerrel való visszaéléssel vádolták. Az 54 éves férfi a tárgyaláson elmondta, hogy csak alkalmi munkákból volt jövedelme, évek óta az édesanyja tartotta el. Aznap este veszekedett az anyjával, majd egy melléképületbe ment. A nála lévő pisztoly csövébe egy golyót tett, azzal a szándékkal, hogy megöli magát.

A vádlott azzal védekezett: öngyilkosságra készült, de nem volt ahhoz bátorsága, ezért a pisztollyal a levegőbe akart lőni, hogy a rendőrök lelőjék.

A meghalt rendőr járőrtársa felidézte: a helyszínre érkezve felszólítás után bevilágítottak a melléképületbe. A vádlott az ajtó kinyitása után a szúnyoghálón keresztül, közvetlen közelről lőtte mellbe Borbély Zoltán zászlóst, aki pár percen belül életét vesztette. Õ ezután három lövést adott le, és ezekkel ártalmatlanná tette az elkövetőt.

A később kiérkezett rendőrök a bíróság előtt a vádlott szemébe mondták, hogy a meglőtt rendőr újraélesztése közben azt kiabálta: "úgysem fog felkelni, fejbe lőttem és meghalt"; "ha golyószóróm lett volna, többen feküdnétek itt". Beszámolójuk szerint a férfi annyira ittas volt, hogy időnként horkolva elaludt, annak ellenére, hogy három lövést kapott a lábába.

A vádlott a tárgyalásra járókerettel érkezett, jobb lábát a lövések következtében elvesztette.

A bíróság - nem jogerősen - életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte a férfit, aki a döntés szerint a legkorábban 30 év múlva szabadulhat.

A tanács elnöke, Fülöp Zsolt bíró az ítélet indoklásában elmondta: a vádlott nem készült előre a bűncselekményre, de azt szándékosan követte el, mivel tisztában volt a fegyver működőképességével és a lövést célzottan adta le, s tudta azt is, hogy rendőrre lő.

A meglőtt rendőr alig egy hónapot dolgozott a rendőrségnél, korábban útlevélkezelő volt a határőrségnél.