A Which? fogyasztóvédelmi magazin szerint egy fogbeültetés Angliában több mint 2000 fontba kerül, míg Magyarországon és Lengyelországban 6-800 fontnak megfelelő összegért elérhető. Nagyobb munkák esetén akár 10-20 ezer font is megspórolható az utazással. Korábban a betegek maguk szervezték meg a szállást és a gyógykezelést, mára azonban a "gyógyutazás" virágzó turisztikai iparággá erősödött, és külön irodák segítenek az ügyfeleknek. A britek mellett az osztrákok, a németek, a svájciak és az olaszok érdeklődése is meghatározó, a kezelések helyszíne pedig nem korlátozódik Magyarország nyugati határszélére.

A legfrissebb Heti Válasz közéleti párbajában több teendőben is egyetértett az antiglobalista Bogár László közgazdász és Heim Péter közgazdász, aki ebben a vitában a globalizmust képviselte. Mindketten úgy látják, hogy a gazdasági problémák itthoni orvoslásának a mostani kormány távozása szükséges, de nem elégséges feltétele.

A két szakember rendszercserét és új megállapodást sürget a globális tőkével. Emellett Heim Péter szerint a következő kabinetnek újra kell tárgyalnia a Nemzetközi Valutaalappal a felvett kölcsön visszafizetésének ütemezését, míg Bogár László a többi között azt emelte ki, hogy az államcsőd egyébként fölöslegesen sokat emlegetett lehetőségénél lényegesen nagyobb fenyegetést jelent, hogy megindult itthon az elemi normák szétfeslése. Ha pedig ez a normarendszer szétrohad, az eddig betartott íratlan szabályok feledésbe merülnek, akkor a károkat csak több évtizedes munkával lehet helyrehozni.

A Figyelő arról ír, hogy karriertervezéssel, képzési programokkal és a munkatársak mozgatásával védekezhetnek a cégek a dolgozók kiégése ellen. Az egyik társaság nem a felsővezetőknek, hanem azok házastársainak szervezett tréninget, mert a vállalat filozófiája szerint egyáltalán nem mindegy, hogy a feleségek mennyire tudják támogatni a vezetői kör tagjait.

A kiégés egyébként egy hosszabb folyamat eredménye. A dolgozó az idealista korszakában beleveti magát a munkába, mindent elvállal, ugyanakkor irreális elvárásai vannak önmagával szemben, és összemosódik a munkája és a magánélete. A realizmus időszakában már higgadt, nem akar mindent maga elvégezni, elkötelezetten végzi a munkáját, de már nem azonosul vele teljes mértékben. Ezután következik a stagnálás vagy a kiábrándulás, amikor már csak a legszükségesebb munkákat végzi el, egyre többször kimerült, és alvás- és evészavarok, magánéleti problémák is jelentkezhetnek nála.

Az utolsó szakaszt pedig a frusztráció vagy az apátia határozza meg, ekkor a munkavállaló már értelmetlennek ítéli meg feladatait, visszahúzó vagy akár ellenséges lesz környezetével, sőt, akár munkaképtelenné is válhat, miután a depresszió vagy a szervi bajok elhatalmasodnak felette. A leghatékonyabban az kerülheti el a kiégést, aki pontosan tudja, hol szeretne tartani néhány év múlva.