Miközben a magyarországi felsőoktatásban fontos részletkérdésekről folyik a vita, illetve amikor a parlament döntött az intézmények szabadabb vagyongazdálkodásáról (lásd keretes írásunkat!), egyes szellemi műhelyekben úgy gondolják, alapjaiban nincsenek rendben e téren a dolgok.

Az elnök bölcs emberei

Sólyom László köztársasági elnök négy, magyar és nemzetközi kitekintéssel és tapasztalattal rendelkező személyiséget kért fel a közelmúltban a magyarországi oktatás lehetséges fejlesztésének és a korrupció problémájának elemzésére. A Bölcsek Tanácsát két szakértői munkacsoport is segíti - mondta az államfő kedden budapesti sajtótájékoztatóján.

Magyarország hosszú évek óta súlyos társadalmi és gazdasági kérdésekkel küzd: a gazdaság állapota aggasztó, a társadalmi kohézió gyengül és hiányzik a pozitív jövőkép - hívta fel a figyelmet Sólyom László. Hangsúlyozta: nincs kiút a jelenlegi gazdasági válságból sem, ha más alapvető strukturális problémákkal nem foglalkozik az ország.

Sólyom László bejelentette: a kezdeményezésére létrejött tanács tagjai - Lámfalussy Sándor közgazdász, Eva Joly jogász, Csermely Péter orvosprofesszor, Fodor István villamosmérnök - a 2009 közepén közreadandó elemzésükkel konszenzusképes, hosszú távú közcélú ajánlásokat tesznek.

Az államfő elmondta: a szervezés tavasszal kezdődött, az érdemi munka szeptembertől folyik. A testület és a két munkacsoport működésére nem fordítanak állami pénzt, az civil alapon folyik. Hozzátette: e célra alapítványt hozott létre, amely jelenleg bejegyzés alatt áll.

Jó állampolgár holtig tanul

Lámfalussy Sándor az elnök bejelentése után arról beszélt: a mai kor emberének ötször-hatszor is munkát kell váltania élete során, ehhez azonban megfelelő típusú oktatás kell.

Fodor István közölte: reményeik szerint olyan anyagot tudnak készíteni, amely a szakma és a széles közvélemény számára hasznos lesz. Kiemelte: a korrupció jelenségei béklyóként nehezednek a társadalom és a gazdaság fejlődési folyamataira.

A korrupció elleni harcot az egyetemeken kell kezdeni Csermely Péter arról beszélt: az oktatás és a korrupció nem független egymástól; az oktatás feladata az, hogy olyan következetes értékrendet képviseljen, amelyben a diákok már korán hozzászoknak ahhoz, hogy a helyes viselkedésbe való befektetés megtérül.

Miközben a köztársasági elnök alapítványa az egész felsőoktatást szeretné átállítani, egyes közgazdászok saját elitképzésük hanyatlása miatt aggódnak. Egyik képviselőjük, egy akadémiai intézet kutatója, Kovács János Mátyás írásában azt ajánlotta, a tudománypolitikai publicisztikában be kéne vezetni a "jajkiáltványok" fogalmát. Mindjárt írt is egyet, hogy lehessen tudni, miről van szó.

Jajkiáltvány a közgazdasági elitképzésről

Ez egy megkésett manifesztum - írta a Magyar Narancsban publikált cikke elején Kovács János Mátyás (2008. január 31.). Régen meg kellett volna írnom, hisz amiről szól, már 1989 előtt is nyugtalanított - vallja a szerző, aki a bécsi Institute for Human Sciences és az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének munkatársa. Az egykori közgázról (is) szóló publicisztika a Corvinus diákjainak blogjait idézi. "Szellemi nyomorról, csalásról, provincializmusról tudósítanak a bejegyzések. Arról, hogyan nem akar, nem tud felnőni a magyar közgazdasági felsőoktatás, s ha véletlenül mégis, miként sorvad el oly gyakran megint."

Az oktatásról szólva a szerző megemlíti, hogy állásban nincs hiány: tanítani csak az nem tanít, aki nagyon nem akar. "Az elmúlt húsz esztendőben alig maradt hanyatló kistérség az országban saját közgazdasági egyetem nélkül. A Corvinusnak például akár egyetlen kilométeres körzetében is vannak már tekintélyes kihívói. Ráadásul egyikük, a CEU kifejezetten azzal a céllal szállt ringbe, hogy legalább a nyugati átlagot meghonosítja a Duna mentén, már ami az oktatás filozófiáját illeti. Közben a menedzser- és üzletemberképző tanodák is szaporodtak, mint a gomba, a Corvinusnak azonban egészen a közelmúltig sikerült elhitetnie, hogy az újkapitalizmusnak rengeteg felsőfokon képzett gazdasági szakemberre van szüksége, leginkább olyanokra, akik a Fővám téren végeznek."

Mit olvas a "diák-elit"?

A szerző így rajzolja tovább a szerinte meglehetősen borongós képet - nem csak a közgázról, de a teljes hazai közgazdasági képzésről. "Tavaly negyedéves hallgatókat faggattam a Corvinuson, milyen magyar közgazdászokat szoktak olvasni. Vagy harmincan voltak, mély hallgatásba burkolóztak. Mentőkérdés: Kornai? Kitartó csend. Neumannal, Káldorral már nem is próbálkoztam.

Az hagyján, hogy a közgazdasági egyetemek rég lemondtak saját diák-elitjeikről, pontosabban beletörődtek abba, hogy azok a hivatalos oktatási intézmények mellett felnövő szakkollégiumokban képezzék magukat ön-, majd távozzanak Nyugatra. Ha jók lesznek, legtöbbször magyar alma materük dacára lesznek jók. Nagyobb baj, hogy a közgazdasági tudást magát járatja le az, aki universitasnak nevezi, amit business schoolnak is csupán végtelen jóindulattal szabadna hívni. Gyanítom, az épp a piacra kilépni készülő üzletember lába is megremeg, ha korábban e piac elemzésére felkészítő alaptárgyak logikáját félreértve trenírozták éveken át."

Vigyázó szemetek Varsóra vessétek

Mint Kovács János Mátyás írja: "Én sem látok mást, mint a "panaszosok", amikor - nem túl gyakran - órákat tartok a Corvinuson, vagy amikor - időm jó részében - összehasonlító kutatásokban veszek részt a közgazdasági gondolkodás kultúrájáról Kelet-Európában. E projektek mélyinterjúk százai, esettanulmányok tucatjai segítségével igazolják a modern közgazdaságtan színlelt, felemás, igénytelen átvételének tényét szerte a régióban. Más szóval, a hibridek elszaporodását két hamis véglet között, amikor neofita gőggel előadott, alkalmazhatatlan formális modellek vegyülnek a közgazdaságtanban kikristályosodó évszázados tudás kivagyi megkérdőjelezésével. Öröm az ürömben: az új ("zöldmezős"), nem (teljesen) állami, esetleg külföldi résztulajdonú vagy finanszírozású, karcsúbb intézményekben dolgozó, fiatalabb tanárok és tanítványaik teljesítményéről biztatóbb hírek érkeznek. Legyen szó a prágai CERGE-ről vagy a pesti CEU-ról; és néha az állami nagy egyetemek közgazdaságtan tanszékeinek (ilyen a Varsói Egyetem vagy a Warsaw School of Economics) sem kell szégyenkezniük."

Besurranó reformok helyett...

Elkelne hát egy új műfaj a jajkiáltások sűrűjében, nevezzük jobb híján jajkiáltványnak - vélekedik a szerző. "Ne pusztán sejtessük, mit tennénk, ha tehetnénk, hanem pátosz és álszemérem nélkül mondjuk: volna itt kérem egy nem teljesen felkészületlen társaság, e társaságnak ott lapul a fejében egy elfogadható kurrikulum, lenne hát egy üzleti ajánlatunk. Nem kérünk már a besurranó reformokból meg a "bocsánat, hogy élünk"-ből. Deus ex machina, az ELTE Társadalomtudományi Kara nemrég jelezte, elindít egy közgazdaságtan szakot. Tévedés ne essék, amikor elitképzésről beszélünk, nem álmodjuk magunkat önhitt módon a Harvardra. De bízunk benne, hogy mind többet találunk majd soraikban az ország leendő élökonómusai közül: a MOL vezető elemzőjét, a pénzügyi szakállamtitkárt, a Magyar Narancs kolumnistáját, vagy éppenséggel a minket nyugdíjba küldő közgazdaságtan-professzorokat."