- Két út kínálkozik az SZDSZ számára. Az egyik, hogy folytatják a jelenlegi politikát, s így öt-hat százalékra számíthatnak a választásokon, ahogy az 1998 óta történik. Ebben az esetben majdnem mindegy, hogy ki a párt elnöke, mert öt-hat százalékot eddig minden pártelnök tudott hozni. A tét igazából a másik lehetőség: ha van az SZDSZ-ben olyan szándék, hogy ennél nagyobb támogatottságot érjen el, akkor újra kell gondolni a politikáját.

- A személyek nem fontosak? Leendő elnökként felmerült Kóka János, Fodor Gábor neve, és végül az is, hogy Kuncze Gábor esetleg marad a párt elnöke.

- Egy párt belső élete szempontjából fontos, hogy kik indulnak a vezető pozíciókért, de kívülről nézve érdekesebb az a kérdés, hogy lehet-e másként képviselni a liberális értékrendet Magyarországon. Akkor van értelme az elnökjelöltek versengésének, ha bármelyikük programjában megcsillan a lehetőség, hogy növelni tudja az SZDSZ támogatottságát, s az így nem marad az MSZP szatellitpártja, hanem el tudja képzelni a jövőjét más koalícióban is. Utoljára 1996-ban, a Tocsik-botrány idején merült fel, hogy az SZDSZ esetleg ellenzékbe vonul. Ezt akkor nem tették meg, s azóta kizárólag az MSZP-vel képesek együttműködni. Pedig nem lehetne kizárni a Fidesszel való kapcsolat újragondolását sem, bár ma a magyar valóság más. Mégis azt mondom, ezt sem szabad kizárni. Ugyanígy felmerülhet az MDF-fel való együttműködés, ami már talán nem is annyira távoli, hiszen erre már utaltak SZDSZ-es vezetők.

- Egy liberális és egy konzervatív párt együtt tud működni?

- Európában van erre példa. Egy klasszikus konzervatív párt gazdasági értelemben piacpárti gazdaságpolitikát képvisel. A piacelvű gazdaságszemlélet az SZDSZ-től sem idegen, és akkor máris találtunk egy közös pontot, amire együttműködést lehet építeni. De lehet arra is, hogy mind a két párt valami módon középpártként képzeli el magát: az MDF inkább jobbközép, az SZDSZ inkább balközép. A politikai stílusuk sem áll távol egymástól.

- Ha esetleg Gyurcsány Ferenc lesz az MSZP elnöke, az is fontos, ő kivel tudna SZDSZ-elnökként együttműködni.

- Ez a két párt belügye, nem az elemzőé. De egyelőre az sem biztos, hogy Gyurcsány Ferenc lesz az MSZP elnöke. Azt látni, hogy akár Fodor Gábor, akár Kóka János lesz az SZDSZ első embere, Gyurcsány Ferenc együtt fog dolgozni velük, ahogy tette ezt Kuncze Gáborral is. Ha voltak is konfliktusok, azok nem személyes ügyek voltak.

- Miért ennyire alacsony az SZDSZ támogatottsága vidéken?

- Akad olyan közvélemény-kutatás, mely szerint Magyarországon a lakosság húsz százaléka vallja magát liberális érzelműnek. Ehhez képest az SZDSZ támogatottsága 5-6 százalék körül mozog. Ezt a szakadékot pusztán a fővárosi szavazatok növelésével nem lehet átugrani, már csak azért sem, mert az SZDSZ-nek a fővárosban különösebben nagy tartalékai nincsenek, ráadásul a Demszky-korszak lassan véget ér. Akkor tud az SZDSZ nagyobb támogatottságot szerezni, ha vidéken is képes lesz összegyűjteni a liberális szavazatokat, de ehhez teljesen új alapokra kell helyezi a párt vidékpolitikáját. Visszavezetni az 1989-90-es korszakhoz, amikor az első vidéken szerveződő pártok egyike az SZDSZ volt.

- Miért nem tud több liberális érzelmű szavazót megszólítani a párt? Lehet ennek az az oka, hogy valójában az SZDSZ nem folytat következetes liberális politikát? Mert arról ugye nem lehet szó, hogy más liberális párttal kellene osztoznia a szavazatokon, ilyen ugyanis nem látszik.

- Valóban, erről nincs szó, bár hozzáteszem, hogy már a tavaszi választási kampányban is próbálkozott a Fidesz bizonyos liberális szlogenekkel, és azzal, hogy megpróbálja a liberális szavazók egy részét, azokat, akik elégedetlenek az MSZP-SZDSZ szövetséggel, maga mellé állítani. De az tagadhatatlan, hogy más liberális párt pillanatnyilag nincs. Azok az emberek, akik magukat liberálisnak vallják és mégsem szavaznak az SZDSZ-re, nagy valószínűséggel érzelmi okokból nem szavaznak. Az SZDSZ túlságosan fél vagy ódzkodik attól, hogy érzelmileg elkötelezettebben képviseljen ügyeket. Új populáris liberális mondanivalóra lenne szükséges, ehelyett az SZDSZ az ellenfeleit, főképpen a Fideszt azzal bírálja, hogy populista, ám elfeledkezik arról, hogy minden pártnak kell valamilyen populáris mondanivaló. A populista és a populáris szót nem véletlenül különböztetem meg.

- Ön szerint az ellenzéki pártok, a szakszervezetek és az önkormányzatok számíthatnak arra, hogy konszolidáció kezdődik?

- A miniszterelnöknek nemcsak azért kellene ismét beszélnie, hogy elnézést kérjen, mert véleményem szerint ezt még nem tette meg igazából. A mostani helyzet nagyon is megköveteli azt, hogy a miniszterelnök világosan és egyértelműen elmondja a magyar társadalomnak, hogy pontosan milyen intézkedésekre milyen menetrendben készül, hogyan képzeli az egyeztetést a különböző szakmai szervezetekkel. Magyarán egy olyan forgatókönyvet kellene vázolnia, amely alapján potenciális partnerei kialakíthatják a maguk álláspontját. Most csak rögtönzések vannak, senki nem tudja pontosan, mi fog következni, s ebből kaotikus helyzet alakulhat ki. Egy miniszterelnöki beszédnek, amit én kívánatosnak tartanék, az egyik fő vonulata pontosan az lenne, hogy hónapokkal azután, hogy a kormányprogram megjelent, érthetően és forgatókönyvszerűen meg lennének nevezve a lépések.

- Beszélhetünk-e újfajta politikai stratégiáról, stílusról?

- Sokszor azért nincs új stratégia és együttműködés, mert egyszerűen nincs idő kiérlelni. A miniszterelnöki tájékoztatás lehet, hogy azért marad el, mert egyszerűen egyik napról a másikra készülnek a tárgyalási anyagok. Ebből az következik, hogy sokszor a lózungoknál nincs is több. Mindenki hangoztatja megegyezési szándékát, de ha konkrét megegyezésről van szó, akkor kiderül, hogy az anyagok nincsenek a megfelelő állapotban, s így a tárgyalópartnerek teljesen mást gondolnak róla, mint a kormány. Soha nem látott, komoly, nehéz és bonyolult tárgyalások özöne előtt áll az ország. S ezekből nagyon-nagyon komoly konfliktusok származhatnak még.

- Milyen két év vár a miniszterelnökre? Nyár óta tart az ellenzéki offenzíva, mi lesz ennek a hatása?

- Az egyik fontos dolog, hogy hogyan viszonyul a jelenlegi miniszterelnökhöz és politikájához a nemzetközi közvélemény. Ez is megosztottá vált. Mindenképpen fontos lesz, hogy Gyurcsány Ferenc mellett a külföldi gazdasági körök, az Európai Unió hivatalos szervei milyen mértékben állnak ki. De az is, hogy az MSZP-n belüli folyamatok hogyan alakulnak, mert erősödtek a vele szembeni belső hangok. A harmadik elem az ellenzék magatartása. Nagy kérdés, hogy az ellenzék lufija kipukkadt-e vagy sem. Én már olvasok olyan ellenzéki, pontosabban Fidesz-véleményeket, amelyek arról szólnak, hogy a miniszterelnökkel szakpolitikai ügyekben együtt lehet működni, politikai ügyekben azonban nem. Ez a vélekedés már egy nagy mértékű visszalépés attól, hogy Gyurcsány Ferenc nem kívánatos személy és nem állunk vele szóba. Mintha az ellenzéki térfélen megint előállna a zavar, ami már többször megmutatkozott: amikor nem tudják rövid távon elérni a céljaikat, akkor módosítanak, így viszont egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tesznek.