Már csak ketten vannak.

Grosics és Buzánszky. A kapus és egy védő.

Nincs már vezérünk, csatárunk sem.

Elment Magyarország leghíresebb polgára, a futballtörténelem legnagyobb góllövője, az Aranycsapat legfényesebb csillaga.

Nem csak a futballdrukkerek, de a háziasszonyok is fejből fújják a mesekönyvekbe illő pályafutás világraszóló sikereit. Azt, hogy hol játszott, hány gólt rúgott Puskás Ferenc az Aranycsapat, a Honvéd, illetve a Real Madrid színeiben.

Nem csoda, hiszen a világ legnépszerűbb sportágában lett a világ legjobbja.

Mindenki tudta, hogy beteg, hogy régóta a Kútvölgyi Kórház az otthona. Ugyanakkor Öcsi bácsi a saját világában elégedetten élt: minden pillanatban gondoskodtak róla, minden lépését figyelték, és nem volt olyan kívánsága, amely ne teljesült volna.

A legendás labdarúgó mindenkori tisztelőinek, persze, mérhetetlen szomorúságot okozott, hogy a nemzet büszkesége úgy nézte a televízióban a futballmecseket, úgy figyelt minden kapura lövést, mozdulatot, labdapattogást, hogy nem tudta-tudhatta pontosan, kik játszanak, mennyi az eredmény, és mi történik a pályán. De a futballt nézte, a mi nézhetetlen focinkat.

Az évszázad, az elmúlt évszázad mérkőzésén, az Anglia elleni 6-3-as összecsapáson legendássá vált visszahúzós csele után lőtt gólja szinte valamennyi, a futballról szóló dokumentumfilmben látható. Idehaza már 5-6 éves gyerekek gyakorolják az "All right -Mr. Wright" féle cselt.

Már életében ikonná vált. Csodálatos góljairól, cseleiről, beszólásairól városszerte legendás történetek keringenek.

Talán a legjellemzőbb...

Mikor Czibor kikerült az Aranycsapatból megkérte Öcsit, hogy a következő bajnoki fordulóban adjon néhány jó labdát neki, mert szeretett volna mielébb visszakerülni a csapatba.

Puskás ordított: "Zoliiii!!" Czibor fel sem nézett, futott, mint a nyúl, és csak az alapvonalnál fékezett le. Puskás szoborrá meredten állt a pálya közepén, bal lábát a labdán pihentette, és ártatlan arccal kérdezte: - Hová az anyád ... futsz?
A jelenlévő játékosok és nézők tanúsága szerint Czibor többször kergette körbe a pályán Öcsit...

Persze, nemcsak idehaza, hanem választott hazájában, Spanyolországban is imádattal beszélnek róla a mai napig.

Amikor pár évvel ezelőtt a Népstadiont átkeresztelték Puskás Ferenc Stadionra, a Real Madrid egyik vezetője mesélte róla, hogy a városi rivális Atlético Madriddal játszottak, amikor Puskás egy szabadrúgásból, 35-40 méterről fantasztikus gólt lőtt.

A bíró azonban nem adta meg, azt mondta, meg kell ismételni. Õ letette a labdát megint, és berúgta ugyanúgy, ugyanoda. Ez már érvényes volt, de a játékvezető azért még megjegyezte: "Szívem szerint megnézném még egyszer. Igazán megismételhetnénk..."

Igaza volt. Szívünk szerint mi is megismételnénk újra ezt a csodálatos pályafutást, azokat a gyönyörű gólokat!

Mert már csak ketten vannak.

Grosics és Buzánszky. A kapus és egy védő.

Nincs már vezérünk, csatárunk sem.

Elment Magyarország leghíresebb polgára, a futballtörténelem legnagyobb góllövője, az Aranycsapat legfényesebb csillaga.