Egyszerre személyes hangvételű önéletrajzi könyv és életvezetési vallomás Varga Livius „A rock & rolltól a megvilágosodásig” című kötete, amelyben a szerző a zenészkarrierjén, valamint a pszichológia és a keleti filozófiák felé vezető útján keresztül mutatja be, miként jutott el a rockzene lázadó, intenzív világától egy tudatosabb, kiegyensúlyozottabb életformáig.

„A saját történetemet írtam meg ebben a könyvben, és ez különösen eklatáns abból a szempontból, hogy ha valaki úgy érzi, hogy egy nagy szabadsággal járó, de zaklatott, akár önpusztításba hajló életmódot él, akkor utána lehetetlen valamiféle örömteli békességet megélni” – mondta az InfoRádióban Varga Livius zenész, író, a Quimby zenekar alapító tagja. Hozzátette: azt tudja javasolni mindenkinek, hogy nyugodtan kezdjen neki egy új útnak, ha már akadályozza a korábbi életmódja.

A zenész szerint a „rock and rollt” nem csak olyan vadul lehet megélni, ahogy ő tette, de a könyvében leírtak jó például szolgálnak arra, hogy még ebből is

van kiút, menedék azok számára, akiknek elegük lesz a korábbi, kiüresedett, szorongással teli életükből

– ő maga is, és a tanítói is végigjárták az általa leírt utat.

Mint mondta, a legegyszerűbben úgy vehetjük észre, hogy nincs rendben az eddigi életünk, hogy amit korábban élveztünk, az többé már nem okoz örömet, ami korábban motiváló volt, az már nem az, illetve egyre gyakoribb az idegesség, a belső feszültség, amit nehéz megmagyarázni. De az is ilyen lehet, ha egyre több helyzetben éri úgy az ember, hogy kimerült – jegyezte meg.

Varga Livius leszögezte: különválasztaná a zenét és az önpusztító életmódot. Van, aki átvitt értelemben éli meg a „rock and rollt”, mert nem gitározik vagy dobol, hanem egy szabad, hedonista életet él, ami önpusztítással is jár. Ez persze nem csak negatív dolgokkal jár, hiszen hozzá tartozik a „buta konvenciók” be nem tartása is, éppen ezért nem szabad erre az életérzésre úgy tekinteni, mint egy bűnös dologra – jelentette ki. A könyv inkább épp arról szól, hogy amikor az ember elég ideig tapasztalja ezt a fajta szabadságot, de megcsömörlik tőle és akár depresszióba is esik, akkor mégis van kiút, lehet újabb célokat találni.

A józan életmódra váltással kapcsolatban Varga Livius elmondta: igenis valós dolog, hogy ha az ember abbahagyja az ivást, akkor jobb teljesítményt fog nyújtani. Ő maga is így érezte az első józan koncertjén:

az életének ebben a szakaszában másfél évig nem ivott szinte semmilyen alkoholt, és ekkor volt az első teljesen tiszta fellépése is.

Mint mondta, észrevette magán, hogy megszűnt a közléskényszere, nem akart mindenáron megszólalni, poénkodni, de a zenei teljesítményén is megérezte a változást. Azt vette észre, hogy kétszer annyit tud játszani, ügyesebben ment a kongázás és az éneklés, pontosabb volt, azaz összességében jobbá vált – fogalmazott.

A keleti bölcseletek kapcsán a zenész elárulta: nem tudná pontosan meghatározni, mit lehetne olyan „lelki plusznak” nevezni, amit ezek adnak. Az biztos, hogy a szabadság érzése, amire mindig is nagy igénye volt, azóta is egyre csak növekszik benne, és immáron befelé is meg tudja élni, nem csak a kifelé irányuló extázisban. Varga Livius kijelentette:

az életcél megtalálásának öröme egy pillanatig tarthat, de utána ennek az életcélnak a formálása egy másfajta öröm.

Annak a tudata pedig, hogy most is folyamatosan a célja felé halad, folyamatos boldogságot nyújt számára a nap minden percében.

A derűs nyugalomról is beszélt a zenész, elmondása szerint több technika gyakorlása és a tudat irányítása is előidézi, hogy egyre inkább csökken az emberben a szorongás. Amikor pedig megjelenik, akkor a tudatosságot gyakorló ember könnyebben meg is szabadul tőle. Megfogalmazása szerint ezek együttesen adják számára annak összességét, hogy több a boldog, mint a feszült pillanata, ami összességében egy magasabb minőségű életet biztosít számára.

Varga Livius „A rock & rolltól a megvilágosodásig” című könyve a Partvonal Kiadó gondozásában jelent meg.

A cikk alapjául szolgáló interjút Rozgonyi Ádám készítette.