Ungváry Krisztián történész szerint Paskai László bíboros 1965 és 1974 között kapcsolatban állt az állambiztonsági szolgálattal. Jelentései többsége semmitmondó volt, és nem tartalmazott konkrétumokat - állítja a történész.

Ungváry Krisztián szerint Paskai László 1972-ben írta első jelentését, ekkortól kapott ügynöki minősítést, majd 1973-ban "titkos megbízott" lett. Ezt az elnevezést azokra az emberekre használták, akik világnézeti meggyőződésből működtek együtt az állambiztonsági szervekkel.

A történész hangsúlyozta, hogy a bíboros a környezetéről adott jelentéseket, de szinte csak olyan információkat közölt, amelyekről már egyébként is tudtak az állambiztonsági szolgálatok.

A történész elmondta: azért tartotta nagyon fontosnak a nyilvánosságra hozatalt, mert ebből kiderül, hogy nem igaz, hogy egy ügynököt mindenre rá lehetett kényszeríteni. „Óriási a különbség aközött, ahogy Paskai László és ahogy Szabó István jelentett” tette hozzá.

Tomka Ferenc teológus szerint Paskai László nem ügynök volt. A pap az InfoRádiónak elmondta: Paskai Lászlót a rendőrség önkényesen helyezte ügynöki nyilvántartásba, a kihallgatási jegyzőkönyveit pedig jelentésnek tüntették fel.

Tomka Ferenc szerint időzített propaganda-hadjáratról van szó. „Be fog kerülni a köztudatba, hogy Paskai ügynök, holott ezt még Ungváry Krisztián sem írta le” – fogalmazott.

Egyértelműen politikai indíttatásúnak tartja a Paskai László bíboros ügynökmúltjáról csütörtökön nyilvánosságra került cikk időzítését a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK).

Veres András püspök, a konferencia titkára szerint nem érte őket váratlanul a cikk megjelenése, ugyanakkor annak időzítése „egyértelműen politikai indíttatású”.

A Szabó-ügy

Szabó István ügynöki múltja január végén került nyilvánosságra. Az Oscar-díjas filmrendező először azt mondta, az állambiztonsági munkával megmentette Gábor Pál nevű évfolyamtársa életét, aki 1956-ban fegyveresen részt vett a Köztársaság téri pártház elfoglalásában.

A rendező ügynökmúltját Gervai András történész hozta nyilvánosságra az Élet és Irodalom című hetilapban. Eszerint Szabó István "Képesi Endre" fedőnéven jelentett a III/III-as csoportfőnökség jogelődjének, a II/5-ös, a belső reakció elhárítását végző osztálynak 1957-től néhány éven át a Színház- és Filmművészeti Főiskola később híressé vált hallgatóiról.

Szabó István élete "legbátrabb, legvakmerőbb cselekedetének" nevezte az állambiztonsági munkát, amelyre "utólag büszke lehet". A rendező később módosította álláspontját és azt mondta: magát mentette, amikor 19 éves korában aláírta a beszervezéséről szóló papírt és ügynökként több éven át jelentett a Színház-és Filmművészeti Főiskola hallgatóiról.

Hozzátette, nem hiszi, hogy ártott volna bárkinek is, de nem mást akart megmenteni, hanem saját magát. Szabó István közölte: valamilyen módon minden filmjében feldolgozta a vele történteket.

A Kézdi-Kovács-ügy

Kézdi-Kovács Zsolt rendezőt 1957-ben tartóztatták le és szervezték be. A rendező terjedelmes írásban vall arról az Élet és Irodalom című hetilapban, hogy a Színház- és Filmművészeti Főiskola elsőéves hallgatójaként, kényszer hatására maga is aláírta a beszervezési nyilatkozatot. Mint írja: 1957 februárjában vitték be őt, Szabó Istvánt és Kardos Ferencet a Deák téri rendőr-főkapitányság pincerendszerébe.

Kézdi-Kovács Zsolt beszámol arról is, hogy a nyolcvanas évek elején irategyeztetés ürügyével behívták a katonasághoz, ahol a belügy két embere újból ügynöki munkára akarta rávenni, ám a rendező, elmondása szerint, határozottan visszautasította őket.