Az 1989. november 17-én lezajlott események évfordulóján Szlovákia-szerte megemlékezéseket, tüntetéseket és kulturális rendezvényeket tartottak. A legnagyobb pozsonyi politikai demonstrációt az ellenzéki Progresszív Szlovákia szervezte a Szlovák Nemzeti Felkelés terén. A rendezvényen rajtuk kívül a Kereszténydemokrata Mozgalom, a Szabadság és Szolidaritás, a Demokraták, valamint a Magyar Szövetség képviselői is felszólaltak.
A résztvevők Robert Fico kormányának távozását követelték, és azt hangoztatták, hogy a jövő évi parlamenti választásokon le akarják váltani a jelenlegi kabinetet. A tömegben az „Elég volt Ficóból”, a „Nem adjuk a szabadságot”, a „Szégyen” és a „Hazaáruló” jelszavak is elhangzottak.
Michal Šimečka, a Progresszív Szlovákia elnöke beszédében méltatta az 1989-es forradalom résztvevőinek bátorságát, ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a szabadság és a demokrácia ma sem magától értetődő. Úgy vélte,
a Fico-kormány hároméves működése súlyos károkat okozott a gazdaságnak, a kultúrának és a jogállamiságnak.
A rendezvényen Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke is felszólalt. Hangsúlyozta, hogy a magyar közösségnek a múltban is fontos szerepe volt az ország sorsának alakításában. Mint fogalmazott, a kommunista rendszer bukása, Vladimír Mečiar legyőzése és az európai integráció is a magyarok részvételével valósulhatott meg. Szerinte a jövő évi parlamenti választások után esedékes változásokhoz, a jogállamiság helyreállításához és a gazdaság fellendítéséhez szintén szükség lesz a magyar közösség támogatására. Beszédében arra kérte a jelenlévőket, hogy ne kérdőjelezzék meg a szlovákiai magyarok szabadságszeretetét és elkötelezettségét.
A közös ellenzéki fellépés nem volt teljesen feszültségmentes.
A Szabadság és Szolidaritás például csak második vonalbeli politikussal képviseltette magát, mivel Branislav Gröhling pártelnök továbbra sem hajlandó közös színpadra állni Gubík Lászlóval. Eközben a Slovensko mozgalom más helyszíneken, a megyei székhelyeken tartott rendezvényeket, a civil szervezetek pedig többnyire külön megemlékezéseket szerveztek.
Miközben az ellenzék a szabadság és a demokratikus értékek védelmére helyezte a hangsúlyt, Robert Fico kormánya az orosz–szlovák gazdasági és tudományos-technikai együttműködés újraindításáról tárgyalt. A lépés alapját a szlovák külügyminiszter októberi moszkvai látogatása teremtette meg, ahol újraaktiválták a kétoldalú kormányközi bizottságot. Juraj Blanár azzal védte a döntést, hogy az ukrajnai háború ellenére az ország energetikai érdekei megkövetelik a párbeszédet Moszkvával, és nem tartotta kifogásolhatónak, hogy a kormány éppen a bársonyos forradalom évfordulóján foglalkozott ezzel a kérdéssel.






