9 °C
A koronavírus-járvány kirobbanása óta a mai napig arról zajlik a vita Franciaországban, hogy ekkora és ennyire gazdag országban miképpen fordulhatott elő, hogy nem áll rendelkezésre elegendő szájmaszk. Ez ügyben nap mint nap hallani segélyfelhívásokat vagy éppen elkeseredett nyilatkozatokat a gyógyításban dolgozó ápoló személyzettől.
Az már nem is meglepő, hogy más, a nagyközönséggel napi kapcsolatba kerülő személyek, patikusok, rendőrök vagy bolti eladók is kénytelenek a legtöbb esetben védőfelszerelés nélkül dolgozni.
A kialakult hiány szakértők szerint azzal magyarázható, hogy az elmúlt években a különböző kormányok rövidtávú menedzseri hozzáállással tekintettek a stratégiainak nevezett készletekre.
„Őrjöngök magamban, amikor arra gondolok, hogy az utánunk következő kormányok felszámolták, amit kialakítottunk” – nyilatkozta a l’Obs című baloldali hetilapnak Roselyne Bachelot, aki 2007 és 2010 között Nicolas Sarkozy egészségügyi minisztere volt.
A politikus elmondta: elődje, Xavier Bertrand 2007 márciusában létrehozott egy intézményt, amely a járványokra való felkészülést, illetve azok kezelését hivatott szolgálni. Pár hónappal később, a kinevezését követően Roselyne Bachelot egyebek mellett erre az intézményre támaszkodva vezényelhette le az A-típusú influenzajárvány elleni védekezést. A volt miniszter elmondta: már akkor rengeteg támadás érte őt, mert sokan azzal vádolták, hogy túl sok védőfelszerelést és oltóanyagot vásárolt.
Tény, hogy
akkoriban egymilliárd sebészeti és 700 millió, úgynevezett FFP2 típusú, magasabb védelmet biztosító szájmaszkot halmoztak fel,
miközben a kórházak mellett az idősotthonokat és az iskolákat is ellátták.
Az akkori járvány végül különösebb károk nélkül lecsengett, Sarkozy 2012-ben elveszítette a választásokat, az utána következő kormány pedig a járványok megelőzésére létrehozott intézményt összevonta más struktúrákkal, a korábbi évi 281 millió eurós büdzséjét pedig 25 millió euróra csökkentette.
Ironikus módon mindez a szocialista Francois Hollande regnálása alatt zajlott le, és az intézkedések oda vezettek, hogy a stratégiai készleteket nem újították fel, az időközben lejárt szavatosságú maszkokat pedig kidobálták.
Szerencsére voltak olyan kórházak, intézmények az országban, ahol a selejtezést nem hajtották végre, így
most sok helyen ezekkel az idejétmúlt szájmaszkokkal dolgozik a gyógyító személyzet
– mondta Roselyne Bachelot, hozzátéve, „ez még mindig jobb, mint a semmi”.
A volt miniszter szerint a rövidtávú menedzseri szemlélet értelmében kerülni kell a raktárkészletet, de ennek a hozzáállásnak a kudarca most, a koronavírus-járvány idején mutatkozik meg, hiszen mint fogalmazott, hiába van pénz, nincs honnan szájmaszkot és más védőfelszerelést vásárolni, mivel azok nagy része Kínában készül.
Nyilvánvaló, hogy a jövőben másképp kell majd kezelni a stratégiai készleteket, amire egyébként jó esély van, a jelenleg is damaszkuszi utat járó Emmanuel Macron egy hete azt mondta, az egészségügyi szolgáltatási szektort ki kell vonni a piac logikája alól.
A francia egészségügyi és más, az emberekkel nap mint nap találkozó dolgozók mindeközben szájmaszkra várnak, és közben leleményesek. A nyugat-franciaországi Agen kisváros idősotthonában dolgozó
ápolónők például melltartókból varrtak védőmaszkot maguknak.
Máshol a globalizációt és a távol-keleti konkurenciát túlélő kis családi textilipari cégek állnak át maszkgyártásra. Egy a közép-franciaországi Charlieu városkában működő üzemben például napi 130 ezer mosható, így többször használható szájmaszkot állítanak elő, melyek szűrési képessége ugyan gyengébb a profi maszkokénál, de a nagy hiányban ez is óriási segítségnek számít.
