"A kegyes halálra hivatkozva egy bűntényt készítenek elő" – ezekkel a szavakkal reagált az orvosi bejelentésre például Véronique Lévy, Bernard-Henri Lévy befolyásos francia filozófus néhány éve katolizált húga egy Facebook-bejegyzésben, „barbárnak” nevezve azt a társadalmat, amely megöli fogyatékos tagjait.

Vincent Lambert esete tizenegy éve osztja meg a francia közvéleményt és folyamatos jogi csatározásokat generál. A ma 42 éves, betegápolói végzettségű férfi 2008-ban szenvedett autóbalesetet, melynek következtében agyfunkciói annyira károsodtak, hogy azóta éber kómában fekszik. Helyzetét az teszi különlegessé, hogy fizikailag egészségesnek számít, szabadon lélegzik, csupán táplálását végzik mesterségesen.

La peine de mort a été abolie et pourtant #VincentLambert vient d’être condamné à mort par le système judiciaire et le milieu médical! pic.twitter.com/GVnhuSJ7dK

— Cécile EDEL (@CecileEdel) 2019. május 13.

Az ellátását biztosító reimsi városi kórház orvosai ötévnyi kezelés után 2013-ban úgy vélték, a fogyatékossá vált férfi életben tartása túlzott orvosi beavatkozásnak minősíthető, ezért úgy döntöttek, többé nem táplálják, hogy ily módon idézzék elő halálát. E döntéssel Vincent Lambert felesége is egyetértett.

Csakhogy a fogyatékos férfi túlélte a csaknem egy hónapos éheztetést, az eljárásról időközben tudomást szerző szülei pedig bírósághoz fordultak,

gyilkossági kísérlettel vádolva meg a kórház vezetését. Azóta a különböző eljárások egymást érik, és véglegesen megosztották a családot.

Vincent Lambert testvérei közül öten a néhány éve Belgiumban új életet kezdő feleség mellett sorakoztak fel, és a férfi „elaltatását” követelik, szülei és két másik testvére azonban az „életben hagyásáért” harcolnak.

A történet egyik legérthetetlenebb része az, hogy a reimsi városi kórház, amely egyáltalán nincs felszerelve az ilyen jellegű fogyatékosok ellátására, nem hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy a férfit szülei egy szakosodott intézménybe szállítsák át.

Mindeközben az ügy szereplői között vita zajlott Vincent Lambert állapotának pontos meghatározásáról is. A kezelőorvosok szerint a férfi élete végén, halálközeli állapotban van és kezelést kap, hogy életben maradjon. A szülők és ügyvédeik azonban azt hangsúlyozzák, hogy Vincent súlyos fogyatékos, a kórházban pedig gyomorszondával ugyan, de mindössze táplálékot és vizet kap, ami pedig minden élő személyt megillet, és ez nem minősülhet kezelésnek.

A vita 2015-ben az Emberi Jogok Európai Bírósága elé került, ahol a testület 12 igen és 5 ellenszavazattal úgy döntött, hogy az élelem és a folyadék megvonása nem sérti Vincent emberi jogait.

A nemmel szavazó bírók különvéleményükben azonban hangsúlyozták: semmi jel sem mutat arra, hogy a férfi állapota halálközeli lenne, és szerintük a táplálás kezelésként való értelmezése is problematikus.

Az ügy Franciaországban megjárta a legmagasabb közigazgatási bírósági szinteket, sőt az Államtanácsot is, és e testületek rendre helybenhagyták a kórház halálos ítéletét. A férfi szülei végső kétségbeesésükben néhány hete az ENSZ fogyatékosok jogaival foglalkozó bizottságához fordultak. Ez a testület május 4-én jelezte, készek megvizsgálni az esetet, arra kérve a francia hatóságokat, hogy addig se hagyják abba Vincent táplálását.

A francia egészségügyi miniszter azonban úgy vélte, e bizottság kérése nem kötelező erejű, pár nappal később pedig a Vincent Lambert mellé kijelölt orvos közölte, hogy május 20-án megkezdik a táplálék megvonását a férfitől, ezzel párhuzamosan pedig a halálig vezető mélyaltatását.

Közben a szülők az emberi jogok biztosához fordultak, kérve, hogy a kórházat kötelezze az ENSZ szakbizottsága kérésének a teljesítésére,

Vincent Lambert édesanyja pedig közölte: május 19-én a kórház előtt lesz, és fia életben hagyását fogja kérni a kezelő személyzettől.

Az egész ügy mögött valójában az eutanázia, azaz a „kegyes halál” legalizálásért zajló harc húzódik meg, nyilatkozta nemrég az eset kapcsán egy interjúban Serge Abad-Gallardo, egy néhány éve a katolikus hitre visszatért szabadkőműves. A „tiszteletreméltó mesteri” fokozatig eljutott férfi „szabadkőműves manővernek” tarja a Vincent Lambert körül kialakult helyzetet.

„Az eutanázia gondolata, az abortuszhoz hasonlóan, a szabadkőműves páholyokban fogalmazódott meg, onnan indult »hódító útjára«, az első ezzel kapcsolatos törvényjavaslatot 1976-ban nyújtotta be a parlament elé egy szabadkőműves szenátor, akkor sikertelenül, de a lobbizás azóta is tart” - tette hozzá.

A Vincent Lambert mellett megszólaló szakemberek mindenesetre egyetértenek abban, hogy a fogyatékos férfi „elaltatása” valójában gyilkosságnak felelne meg. Szerintük amennyiben ez tényleg bekövetkezik, márpedig úgy tűnik, be fog következni, az megpecsételheti annak a mintegy ezer fogyatékosnak a sorsát is, akiket Vincent-hoz hasonlóan gondoznak az ország különböző szakintézményeiben.

Több francia gondolkodó amúgy már évek óta hangoztatja: az eutanázia erőltetése mögött a náci eszméket idéző, a gyengének és „hasznot nem hozónak” ítélt személyek eltüntetését, likvidálását célzó társadalommérnökösködés bújik meg.