"Meghúztam a hazugság szálát és minden fölfejlett" - magyarul így hangzik annak az erősen dokumentált könyvnek a címe, amelyben állítása szerint Philippe de Villiers az Európai Unió valódi természetéről és céljáról rántja le a leplet. Az arisztokrata származású, néhány nap múlva hetven éves, egykori magas rangú hivatalnok szerző a nyolcvanas években a Chirac-kormány kulturális államtitkára, majd európai parlamenti képviselő volt.

De Villiers a Mozgalom Franciaországért nevű szuverenista párt alapítója, amelynek színeiben 2007-ben elindult az elnökválasztásokon. A politikától öt éve végleg visszavonult, azóta rendszeresen történelmi témájú könyveket publikál, és továbbra is a nemzeti szuverenitás iránt elkötelezett, befolyásos közéleti személyiségnek számít Franciaországban.

Mostani könyvét állítása szerint azért írta meg, mert tudomására jutott, hogy az Egyesült Államokban, illetve több európai nagyvárosban az elmúlt években olyan dokumentumok titkosítását oldották fel, amelyek az Európai Unió megalakulására és felépítésére vonatkoznak, de azokat gyakorlatilag senki sem kutatja.

Philippe de Villiers állítása szerint az elemzett dokumentumok alapján teljesen más megvilágításba kerül az unió egyik francia alapító atyja, Jean Monnet, valamint az Európai Bizottság első elnöke, Walter Hallstein, és ezzel együtt az Európai Unió valódi célja is.

Az egyik kellemetlen fölfedezés Jean Monnet-re vonatkozik, akiről a dokumentumok alapján de Villiers megtudta, hogy

valójában az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség, a CIA embere volt,

akit egyik fedőszervezetükön, a Ford Alapítványon keresztül az ötvenes években rendszeresen és masszívan pénzeltek.

A szerző emlékeztet arra, hogy az amúgy konyakkereskedésből meggazdagodott, majd az Egyesült Államokban bankot alapított Monnet szívből gyűlölte a nemzeteket. Számára a leendő Európai Unió csupán ugródeszkát jelentett egy jövőbeli világkormány, egy „Globália” felé.

Philippe de Villiers eme állítása alátámasztására Jean Monnet emlékiratát idézi, ahol a következő olvasható: „Sikerült-e kellőképpen megértetnem, hogy az általunk létrehozott Közösség nem cél önmagában? Az csupán egy folyamat, egy állomás a világ jövőbeni új szerveződési formái felé.”

Vagyis de Villiers szerint Jean Monnet számára szó sem volt egy erős Európai Unió létrehozásáról, egy másik helyen az alapító atya például „nagy veszélynek” nevezte, ha létrejönne egy „európai patriotizmus”. Monnet csupán egy egységes piacot álmodott meg, melyet, mint de Villiers fogalmaz, Európán kívülről irányítanának.

A másik fölfedezése az Európai Bizottság első elnökére, Walter Hallsteinre vonatkozik, akiről Philippe de Villiers azt írja, hogy eminens jogtudósként a náci rezsim egyik alappillérének számított. Tagja volt annak a szervezetnek, amely a katonáknak a nemzeti szocializmus doktrínáját oktatta, és Hitlerhez hasonlóan ő is gyűlölte a nemzeteket.

Hallstein tagja volt annak a jogászokból álló tizenöt tagú bizottságnak is, amely a II. világháború elején Európa új szervezésének jogi alapjait megalkotta. A dokumentum a „Das neue Europa”, vagyis Az Új Európa címet viselte. Hallsteint az amerikaiak 1944-ben letartóztatták, majd „nácítlanították”, írja de Villiers, 1945-től pedig a frankfurti egyetem rektorává vált.

A szerző a sors iróniájának tartja, hogy éppen ez a személy volt az, aki részt vett az Európai Unió csíráját jelentő Európai Vas és Acélközösséget létrehozó tárgyalásokon, ahol szerinte nem meglepő módon, egy erősen föderalista elképzelést képviselt, majd 1958 és 1967 között az Európai Bizottság elnöki tisztét töltötte be.

Philippe de Villiers szerint

egy erős, saját nemzeteit védelmező Európai Unió hazugság volt, és ez a hazugság a mai napig tartja magát.

Az unió valódi célja szerinte a nemzetek fölszámolása és egy leendő, alapvetően a gazdaság által uralt világkormány létrejöttének az elősegítése.

Szerinte ez magyarázza, hogy az Európai Unió nem rendelkezik valódi vezetéssel, ezért lehetséges, hogy mint egy, a könyvével kapcsolatos interjúban fogalmazott, „az uniót egy iszákos vezetheti”. Majd így folytatta: „Brüsszel névtelen kezekben van, a döntéseket demokratikusan ellenőrizhetetlen lobbik befolyásolják, a politikai vezetők nemzetek fölötti bürokratáknak, ez utóbbiak pedig magáncélokat követő oligarchiáknak tesznek hűségesküt”.

Szerinte ez a szemlélet és működési mód kezdetektől benne van az Európai Unió „génjeiben”.