Nem szűnik a háborús hangulatot idéző szópárbaj Nagy-Britannia és Oroszország között. Moszkvában felháborodást váltott ki Boris Johnson brit külügyminiszter megjegyzése, aki Hitler 1936-os olimpiájához hasonlította a Vlagyimir Putyin kormányzása alatt nyáron rendezendő labdarúgó vb-t.

„Gusztustalan megjegyzés, nem méltó egy külügyminiszterhez. Ez nyilvánvaló és elfogadhatatlan sértés”

– mondta Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő. Vjacseszlav Vologyin, az állami duma – a parlament – elnöke „faragatlannak” minősítette Johnsont, akitől valóban nem állnak távol a bárdolatlan megjegyzések.

A honatya elővette a Szkripal-mérgezés óta gyakran ismételt orosz álláspontot, hogy a briteknek gondjaik vannak a Brexit miatt az EU-val, és ezért másra próbálják terelni a figyelmet. A csütörtöki EU-csúcs előtt Londonnak sikerült megszereznie európai partnerei támogatását Moszkvával szemben, de Peszkov úgy fogalmazott: számít az európai országok „elementáris politikai logikájára és bölcsességére”, ha London további oroszellenes szankciók bevezetését kéri tőlük.

Nyilvánvalóan a Szkripal-ügyben folyó információs háború részeként, megdöbbentő bejelentést tett az orosz állami tévében a 2006-ban Londonban brit állampolgárságot kapott, majd megmérgezett Alekszandr Litvinyenko volt orosz ügynök apja. Valter Litvinyenko és másik fia, Makszim a „Hadd beszéljenek” című műsor vendégei voltak és első megnyilvánulásuk az volt, hogy kezet fogtak a szintén meghívott Andrej Lugovoj képviselővel, aki a brit hatóságok szerint megmérgezte Litvinyenkót.

Litvinyenko apja meg is jegyezte: „ő a mérgező? Ja, persze!”

Valter szerint fiát többször is megmérgezték, még a brit kórházban is, ahová „bárki bejárhatott”. Aztán azt az Alekszandr Goldfarbot nevezte meg, aki a közel állt a Londonba menekült és később szintén elhunyt oligarchához, Borisz Berezovszkijhoz.

Berezovszkij egy időben épp azt az orosz állami tévéadót vezette, ahol ez most elhangzott, és akkor még Putyin elnököt támogatva felkészítette a közvéleményt a II. Csecsen háborúra. Később azonban szembefordult vele és Angliában kapott menedékjogot.

Az idősebb Litvinyenko szerint a londoni kórházban összetalálkozott a szintén orosz származású Goldfarb feleségével, aki férjét megnevezve sírva mondta: „Valter, Valter, Alex megölte Alekszandrt!” Az apa azzal is megvádolta Goldfarbot, hogy a CIA-nak dolgozik, és azt állította: Litvinyenko halálában a nyugat volt érdekelt, hogy Moszkvára terelje a gyanút és hasonló a Szkripalj-mérgezés forgatókönyve is.

Valter Litvinyenko először maga is az orosz vezetést vádolta fia haláláért, de hat évvel később egy interjúban azt mondta, hibázott és kérte, hogy engedjék haza az angliai emigrációból.

Az általa most gyilkossággal megvádolt biokémikus végzettségű Alexandr Goldfarb izraeli-amerikai állampolgár egy emberijogi alapítvány vezetője. 1975-ben vándorolt ki Izraelben, de a 90-es években egy időre visszatért Oroszországba, és ott Soros György Nyílt Társadalom alapítványának dolgozott.

Goldfarb volt az, aki segített Litvinyenkónak távozni Oroszországból és kiadni egy a Putyin-rendszert bíráló könyvet is. A volt ügynök kórházi kezelése idején ő vitte Litvinyenko ügyeit, majd az ex-ügynök halála után az özveggyel, Marijával közösen könyvet írt a mérgezésről, és ebben az orosz hatóságokat vádolta. Az idősebb Litvinyenko pálfordulását annak idején lelkiállaptával magyarázta – miután fiát követően a feleségét is elvesztette.