A meglehetősen heves vitában a kancellár a kedélyek csillapítására kijelentette, hogy megérti a brüsszeli Európai Bizottság álláspontját, amely a saját szakértőinek véleménye alapján határoz az uniós tagállamok és Kanada között létrejött kereskedelmi szerződés jogerőre emeléséről, de mivel nagy horderejű és igencsak vitatott politikai témáról van szó, semmi esetre sem lehet mellőzni a nemzeti parlamentek véleményének kikérését. Ezért a CETA megállapodás csak akkor lép életbe, ha a berlini törvényhozás is megszavazta.

Angela Merkel előtt a berlini koalícióban résztvevő Szociáldemokrata Párt vezetője, Sigmar Gabriel gazdasági miniszter is hangoztatta, hogy a képviselőház beleegyezése nélkül szó sem lehet a megállapodás hatályba lépéséről.

Az ellenzéki Zöldpárt még ennél is messzebb ment, amikor szóvivője a tartományok megbízottaiból alakult felsőház szerepét betöltő Bundesrat jóváhagyását is feltételül szabta a CETA szentesítéséhez.

Az Európai Bizottság élén álló Jean-Claude Juncker viszont az unió jogrendjére hivatkozva leszögezte, hogy a kérdésben semmi szükség az EU tagállamok parlamentjeinek a bevonására és ezt a véleményt osztja a berlini koalícióban résztvevő kereszténypártok gazdasági szakértője is.

Joachim Pfeiffer szerint ugyanis Kanadával az Európai Bizottság olyan jog szellemében folytatott tárgyalásokat a kereskedelmi megállapodásról, amellyel korábban Németország is felruházta a Jean-Claude Juncker által vezetett Bizottságot, és ezért felesleges a témát képviselőházi szavazásra bocsátani.

Több vezető európai politikus azonban a britek kiválása miatt kialakult válságos helyzetben a tagállamok parlamentjeinek fokozottabb bevonását szorgalmazta, mert ezáltal a választópolgárok számára is áttekinthetőbbé válik egy olyan rendkívüli horderejű megállapodás, amely tartósan szabályozza majd az Európai Unió és Kanada kereskedelmét, egyben pedig példaként szolgálhat az Egyesült Államokkal kötendő, TTip névvel jelölt, hasonló célú szerződés számára.