Az olajfinomítókban dolgozók sztrájkja miatt immár negyedik napja akadozik az üzemanyag-ellátás Franciaországban, de a munkabeszüntetések és tiltakozások miatt csütörtök akár fekete napnak is minősülhet. Az ország tizenkilenc atomerőművében a dolgozók 24 órás sztrájkot szavaztak meg, ami persze nem jelenti azt, hogy teljesen leállítanák a reaktorokat, de csökken a termelés, ami több megyében máris áramkimaradásokat eredményezett.

A vonatok és a repülők egy része nem közlekedik, de számos városban a tömegközlekedésben is fennakadások vannak. A nyomdai dolgozók sztrájkja miatt az országos napilapok nem jelentek meg, miközben az érdekvédők több településen utcai demonstrációkat és forgalomlassító akciókat tartanak.

A tiltakozások fő szervezőjének számító CGT szakszervezet vezetői továbbra is a munka törvénykönyve módosításának a visszavonását követelik. Az elmúlt napokban egyébként kiderült, hogy szemükben a vörös posztót elsősorban a szöveg második paragrafusa jelenti, amely lehetővé teszi, hogy a munkaadók vállalati szintű megállapodásokat kössenek alkalmazottaikkal. Ezzel a lehetőséggel az érdekvédők szerint az a gond, hogy akkor is érvényesek lehetnek, ha azok a munkaidőt vagy a bérezést illetően hátrányosabb feltételeket tartalmaznak az ágazati megállapodásokhoz vagy akár a törvényi előírásokhoz képest.

A kormány és a munkaadók számára ez viszont a flexibilitást, az oly sokat hangoztatott hajlékonyságot jelenti, amely szerintük lehetővé tenné, hogy a cégek könnyebben alkalmazkodjanak a piaci kihívásokhoz. Baloldali közgazdászok egy része a módosítás kapcsán arra hívja fel a figyelmet, hogy az valójában Brüsszel utasítására történik, ebből a szempontból szerintük a francia kormánynak „idegen hatalom” írja elő, hogy mit kell tennie, ami egyértelműen mutatja, hogy az ország elveszítette szuverenitását.

Jacques Sapir neves, a baloldalhoz kötődő közgazdász ennél is tovább megy, hangsúlyozva, hogy mivel a közös uniós valuta, az euró miatt immár nem lehet a pénz leértékelésével kiigazításokat végrehajtani a gazdaságban, ezért az euró-övezethez tartozó kormányoknak csak egy lehetőségük maradt versenyképességük javítására, és ez nem más, mint a bérek, illetve a szociális vívmányok visszametszése.

Elemzők szerint a jelenlegi konfliktus tovább erősödhet, egyrészt azért, mert a kormánynak muszáj átvinnie a módosítást, ezt várja el tőle ugyanis a brüsszeli vezetés, tehát nem hátrálhat meg. Másrészt a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a lakosság 70 százaléka szerint a további feszültségeket elkerülendő, a kormánynak vissza kellene vonnia a vitatott törvényszöveget, sőt 60 százalékuk az állam-, illetve a kormányfőt teszi felelőssé a kialakult helyzet miatt. Márpedig ezek a vélekedések bátorító jelzést jelenthetnek a szakszervezetek számára a tiltakozások folytatásához.