"Hung parliament" - ezzel a magyarra talán "függő parlamentként" fordítható kifejezéssel jellemzik Nagy-Britanniában, amikor egyik nagy párt sem szerez többséget, hogy egymaga alakíthasson kormányt.

Az utóbbi száz évben csak négyszer fordult elő ilyesmi, és szinte bizonyos, hogy pénteken is megismétlődik a helyzet. Nagy-Britannia megosztott: hatalmon maradjanak-e az államadósságot megszorításokkal visszafogó konzervatívok és partnereik, a Liberális Demokraták, vagy az alacsony fizetésűek, a fiatalok a torykból kiábrándultak érdekében felszólaló Munkáspárt vegye át a stafétabotot?

A Guardian napilap csütörtöki felmérése szerint mind a kormányzó konzervatívok, mind a helyükre törő Labour a szavazatok 35-35 százalékára számíthat. Az eddigi koalíciós partner Liberális Demokraták - akiknek megcsappant a népszerűségük - 9 százalékra és az esetleges másik királycsináló párt, a Skót Nemzeti Párt 5 százalékra számíthat.

A brit választási rendszerben csak egyéni választókerületek vannak, és a győztes mindent visz - azaz a kerületben a többi jelöltre adott szavazatok elvesznek.

Az utóbbi hónapokban a médiát Európa-ellenes és a kelet-európaiak bevándorlását veszélynek nevező szlogenekkel elárasztó brit függetlenségi párt, a UKIP visszaszorult, és a választási rendszer miatt a voksolás egyik nagy vesztese lehet, de így is bejuthat néhány képviselője a parlamentbe.

Brit kommentátorok most azt találgatják, hogy a holtverseny esetén ki és milyen alapon deklarálja majd, hogy neki van joga kormányt alakítani.

A hatalmon lévő konzervatívok némi előnyben vannak: ügyvezető kormányuk lehet, amíg nem sikerül alkut kötni, valószínűleg a liberális demokratákkal. Utóbbiak akár átsorolhatnak a Munkáspárt oldalára, ha az olyat ígér nekik, ami megmozgatja a fantáziájukat.

A Labour paktumot köthet még a Skót Nemzeti Párttal, amely valószínűleg megnyeri az összes skót mandátumot - 53 helyet -, annak ellenére, hogy korábban határozottan kizárta a szövetséget.

Felmerült az is, hogy a konzervatívok vagy a munkáspártiak kisebbségi kormányt hoznak létre, és taktikai szövetségeket kötnek más pártokkal. Hogy végül ki mondhatja azt, hogy az övé a kormányalakítási jog, az 30 ingadozó választókerület több tízezer választóján múlik.