Az újságírók és a részvényesek közötti első nagy összecsapásra február 8-án került sor, amikor a meglehetősen nyers szókimondásáról, ugyanakkor radikális baloldali elkötelezettségéről ismert szerkesztőség a lap hétvégi számát az"Újság vagyunk, nem étterem, szociális háló, kulturális tér, tévés platform, kocsma, vagy inkubátorház!" címmel jelentette meg.

Az inkriminált számban az újságírók akkor az ellen tiltakoztak, hogy a több mint negyven éve alapított, de az elmúlt két évben súlyos pénzügyi válságba került lapot a tulajdonosok olyan közösségi oldallá akarják alakítani, amely fizetős tartalmakat állítana elő a legkülönbözőbb médiafelületek, például televíziók és internetes fórumok számára.

A "konszolidáció" másik elemét a Liberation székházának átalakítása jelentené, abban a tervek szerint előkelő étterem, új cégek működését támogató inkubátorház, illetve egy a "legkülönbözőbb beállítottságú" alkotók számára nyitott "kulturális tér" működne. Az elképzelés, amennyiben megvalósul, a lap papírváltozatának a végét jelentené, ez magyarázza a szerkesztőség által február elején produkált kétségbeesett szalagcímet.

Az akkori feszült hangulatot Nicolas Demorand lapigazgató azzal próbálta enyhíteni, hogy bejelentette lemondását, amelyet az újságírók amúgy is hónapok óta követeltek, ám a helyzetet tovább mérgesítette, hogy a lap főrészvényese által beígért előbb 4-, aztán 12-, sőt két napja 18 millió eurós tőkeinjekcióra azóta sem került sor.

A viszonyok hétfő óta kifejezetten ellenségessé váltak, a szerkesztőség ugyanis az AFP francia hírügynökségen keresztül szerzett tudomást arról, hogy új lapigazgatójuk van egy bizonyos Pierre Fraidenraich személyében, akit egy televíziós társaságtól csábítottak át a részvényesek. Az új vezető szerdán jelentkezett a lap székházában, ám a hírek szerint az újságírók csaknem nekiestek, egyebek mellett azzal vádolva meg, hogy Nicolas Sarkozy barátja.

Bár a szerkesztőség tagjai rendkívül harciasak, nem igazán rendelkeznek komoly eszközökkel az események befolyásolására. Az eladott példányszám soha nem látott mértékű visszaesést mutat, 2013 első kilenc hónapjában például ennek mértéke 29,5 százalékos volt, amit elemzők egy része azzal magyaráz, hogy az újság politikailag szélsőségesen elfogulttá, ugyanakkor belterjessé és túlzottan főváros-központúvá vált.

A példányszám azóta sem emelkedett, sőt az év elején a kritikusnak számító 100 ezer alá süllyedt, ezért jelenlegi formájában sem Bruno Ledoux, sem a másik főrészvényes, Edouard de Rotchild nem kívánják tovább finanszírozni. Amennyiben az egyre durvább hangvételű kötélhúzás tovább folytatódik, úgy az akár a lap csődjét is előidézheti.

A Liberation nem az egyetlen gyengélkedő baloldali sajtótermék a francia piacon: az egyik legbefolyásosabb napilapnak számító Le Monde példányszáma is zsugorodik, ami miatt ott is elbocsátások, illetve összevonások várhatók. A hetilapok között e szegmensben zászlóshajónak számító, a francia "kaviár", azaz gazdag balodalt célzó Le Nouvel Observateur-t pedig éppen most értékesítik tulajdonosaik, mélyen értéke alatt.