A megkérdezett kétszázezer válaszoló többségét nem az aggasztja, hogy a bevándorlók elveszik a munkahelyeket, inkább az, hogy sok újonnan jött igényel önkormányzati lakást vagy szociális segélyt, s az angolul nem beszélő gyerekeik rontják az iskolai tanítás színvonalát. Nem minden angol örül annak a statisztikai előrejelzésnek sem, hogy ötven év múlva a színes bőrű britek száma meg fogja haladnia a fehérbőrűekét.

Nem csak a szabályozott bevándorlás vált tömegessé ugyanis Nagy-Britanniában az utóbbi évek során, hanem százezrekre rúg a vagy munkát talált, vagy szociális segélyt igénylő engedély nélkül itt tartózkodók száma is, ami nagy terhet ró az országra. Az érintett városi negyedekben reklámfurgonok járják az utcákat "Menjetek haza, különben le lesztek csukva!" felirattal, s ez az ötlet nem idegengyűlölőktől származik, hanem a brit belügyminisztérium remél ily módon ráijeszteni azokra, akik különböző úton-módon, kellő hatósági okmányok nélkül jutottak be a szigetországba.  

Cameron miniszterelnök azt ígérte, hogy 2015-ig évi százezer főre csökkenti az  engedélyezett bevándorlást az Európai Unión kívülről. De az afrikai és az ázsiai beözönlés korlátozását nem sikerül elérnie.

Szakértők szerint az európai uniós eredetű immigációs népességnövekedés kedvező gazdasági hatással jár. A világhírű szakács, Jamie Oliver, akinek számos vendéglője van, épp a minap írt újságcikket arról, hogy kelet-európai vendégmunkások és bevándoroltak nélkül ezeket képtelen lenne működtetni. Õk ugyanis szorgalmasabbak és igyekvőbbek, mint az angol alkalmazottai. 

A tízmilliós Londonban immár mindennapos dolog, hogy a pincér, a kávéfőző vagy magyar, vagy lengyel. Találkoztunk már cukrászdában kiszolgáló magyar jogásznővel és az utcasarkon hegedülő diplomás történelem tanárnővel is. Ám ki dolgozik, ki nem. Mára négyszázezerre nőtt a munkanélküli segélyen élő, nem brit állampolgárságúak száma.