Vermes Géza az oxfordi egyetem első judeológia professzora volt, 1965-ben alapította meg a tanszéket. Tudományos alapon bizonyította be, hogy Jézus valóban élt. Amikor az Oxford Dictionary szerkesztősége felkérte, hogy szótári rövidséggel revideálja Jézus Krisztus személyének meghatározását, Vermes Géza az addigi szöveg helyett, amely szerint Jézus a kereszténység megalapítója, ekként írta át a definíciót: Jézus Krisztus időszámításunk előtt néhány évvel született zsidó prédikátor volt, tanításai alapján jött létre a kereszténység.

Vermes Gézának nem csak a Jézusról szóló könyvei jelentek meg magyarul, hanem 2000-ben az önéletrajza is, 'Gondviselésszerű véletlenek' címmel. Ebben olvashatjuk, hogy makói zsidó családban született, amely áttért a katolikus vallásra. Szülei az egyetlen fiukat katolikus papnak szánták. Szatmáron kezdte meg teológiai tanulmányait. A holokauszt idején Vermes Géza, mint kispap megmenekült, szüleit Auschwitzban megölték. A háború után a tudományos érdeklődésű fiatal papot az egyház Belgiumba, a Louvain-i katolikus egyetemre küldte ösztöndíjasként. Akkor, 1947-ben találta meg egy kecskepásztor egy Holttenger-menti barlangban a kumráni tekercseket, amelyeknek a Jézus-korabeli esszén feliratait Vermes Géza fordította le, erről szóló doktori disszertációja a tekercsekről szóló első jelentős közlés volt.

Vermes Géza a Notre Dame de Sion szerzetesrend papjaként Párizsban volt folyóirat-szerkesztő, amikor megismerkedett egy intellektuálisan is vonzó angol asszonnyal, kilépett a rendből és elvette feleségül. 1957-ben a Newcastle-i egyetem tanára lett, majd meghívták Oxfordba. Hosszas tépelődés után visszatért a zsidó hitre.

Jézus tanításait a Szentírás és az apokrif szövegek alapján elemezte, alakját tudományos részletességgel igyekezett körülírni és elhelyezni mind a judaizmus világában, mind a kereszténység történetében. Vermes Géza a Brit Akadémia tagja volt.