A brit alsóház igyekezett elkerülni sajtótörvény létrehozását, ehelyett azt a megoldást választotta, hogy az uralkodó elé terjeszt indítványt királyi pátens jóváhagyására. Az állam tehát közvetve involválja magát a sajtó irányításában.

Novemberben tette közzé a sajtóról szóló, kormányfelkérésre készített, átfogó jelentését Lord Leveson, amely - tekintettel az újságírói adatszerzést szolgáló telefonlehallgatások és egyéb kétes tisztaságú módszerek botrányára - független, de hatékony médiafelügyelet felállítását javasolta. S azt, hogy az az újság, amely nem hajlandó elfogadni e testület irányítását, pénzbüntetéssel lehessen sújtható.

A Leveson-jelentés közzététele után David Cameron miniszterelnök sietett kinyilvánítani, hogy sajtótörvény pedig nem lesz, mert ezzel "átlépnék a Rubikont" a sajtószabadság korlátozása terén. Szerinte a most elfogadott sajtóirányitási határozat sem tekinthető sajtótörvénynek, bár a királyi pátensben megszabott sajtóetikai szabályok ellen vétők megbüntetésének módját törvényileg kell szabályozni.

Nagy-Britanniában már létezett médiairányító szerv Sajtó Panaszbizottság néven. Mivel ez nem akadályozta meg az adatszerzési visszaéléseket, átszervezésre szorul.

Bárhogy igyekszik bizonyítani David Cameron, hogy a brit sajtószabadságot nem fenyegeti veszély, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet máris figyelmeztette, hogy a lehallgatási botrányt nem használhatja fel a sajtószabadság megkurtítására.