A Dél-kínai-tenger a világ egyik legforgalmasabb vízi útvonala. Itt nézett farkasszemet a múlt héten egymással a Fülöp-szigetek és Kína egy-egy hadihajója. A filippínók a saját vizeiknek tartott területen dolgozó kínai halászokat akarták letartóztatni, amikor megérkezett egy kínai hadihajó. A halászok távozása után feszültség egy időre enyhült, de megjelent egy újabb kínai hadihajó, sőt egy repülőgép is.

Kína egyre inkább saját gazdasági befolyási övezetének tartja az úgynevezett "első sziget-láncot", amely Japán déli partjaitól az indonéz partok mentén Vietnam partvonaláig tart.

Amerikai katonai tervezők és elemzők szerint Kína egyre inkább olyan katonai kapacitásokat fejleszt ki, amivel gyengítheti, sőt lehetetlenné teheti a saját és a szövetségesei, Tajvan, Japán és a Fülöp-szigetek érdekében fellépő Egyesült Államok regionális befolyását. Tajvan gyakorlatilag önálló államként éli mindennapjait, de ha formálisan is elszakadna Kínától, akkor a kínai hadsereg és haditengerészet egy törvény értelmében köteles lenne megtámadni. Több amerikai kutatóintézet szerint 2020-ra Kína már olyan képességeket fejleszthet ki, amelyekkel megakadályozhatja, hogy az amerikai repülőgéphordozók az Első szigetláncon belül fellépjenek.

Kína rohamléptekkel modernizálja haderejét, és bár jelenleg négyszer kevesebbet költ katonáira, mint Amerika, 2035-re már megelőzheti a hadikiadásokban. Mindeközben nem azt célozza meg, hogy Amerikával megegyező kapacitásokat építsen ki, hanem az Egyesült Államok gyenge pontjait próbálja megtalálni. Nem többmillió géppisztolyos katonát, hanem műholdakat, robotrepülőgépeket, precíziós "anyahajó-gyilkos" rakétákat, lopakodó tengeralattjárókat és internetes csapásmérő eszközöket akar hadrendbe állítani.

Mindez arra készteti Barack Obama amerikai elnök kormányzatát, hogy egyre inkább Ázsiára figyeljen, ahogy azt a januárban kiadott "stratégiai tanácsok" is megerősítették. Washingtonnak úgy kell változtatnia prioritásain, hogy közben pénzügyi helyzete miatt 10 év alatt 500 milliárd dollárral csökkenti hadi kiadásait.

Ami miatt azonban nem kell eltúlozni a kínai fenyegetést - jegyzi meg az Economist - az az, hogy Kínának érdeke a globális gazdasági rendszer biztonsága. Emellett fontosabb számára otthon a szegénység elleni küzdelem és öregedő lakossága miatt hamarosan jóval többet költhet egészségügyre, mint a hadseregre. Másfelől a kínai hadseregnek nincs friss harci tapasztalata szemben Amerika és a NATO haderejével.