Nyolcezer tehén áll majd egymás mellett nyolc hatalmas csarnokban. Az eddig szokásos napi két fejés helyett háromszor kell tejet adniuk, friss fű vagy széna helyett kevert tápot kapnak, és a trágyájukat áramfejlesztésre használják fel. Alom helyett homokon álldogálnak és alszanak, a trágyájuk onnan generátorba kerül, és az így nyert energiával kétezer otthon áramszükséglete fedezhető.

A tehenészet igazgatói igyekeznek leszerelni az állatvédők kifogásait, és hangsúlyozzák, hogy a csarnokok nyitottak, szabadon szellőznek, a teheneket olykor megjáratják a csarnokon kívül, állandó állatorvosi felügyelet alatt állnak, óvják őket a járványoktól. Táplálékuk vitamindús, egy közeli cukorgyár is szállít hozzá répaőrleményt.

Kérdés, mit szól a fogyasztó ahhoz, ha az élelmiszerüzletben olyan tejet kínálnak számára, amely ugyan néhány fillérrel olcsóbb, de a tehén, amelyből fejték, sohasem legelt réten. A Daily Mail című napilap megszavaztatta olvasóit és 91 százalékuk válaszolta azt, hogy efféle gyári tejet nem vásárolna.

Nagy-Britannia az ipari forradalom hazája, de vannak olyan területek, amelyeken az átlag angol berzenkedik a nagyüzemi termeléstől, tehát az új szuper-tehenészetről szóló hír kedvezőtlen fogadtatásban részesült. Pedig hasonló, legeltetés nélküli szarvasmarha-telepek már sok helyen vannak Angliában, és ez az ősszel Lincolnshire megyében megnyíló üzem csak a méreteit tekintve lesz eltérő.

Nagy-Britannia népessége, főként a betelepülés következtében, erősen növekedik, több élelmiszerre van szükség és az ország nem akar tejimportra szorulni. Kérdés, valóban polcon marad-e a lincolnshire-i szuper-tehenészetben palackozott tej, ha megjelenik a szupermarketekben?